Half Blood (L.S) /Befejezett/

9. We'll be with you till the end of the line

Hamarosan leparkoltunk Harry háza előtt. Nagy ház volt, 2 emelettel, sok ablakkal és egy hatalmas ajtóval a középső részén. A falak természetesen feketére voltak festve, de néhol már lekopott ami azt jelenthette, hogy régi ház. Kiszálltunk mindhárman a kocsiból, majd a bejárat felé vettük az irányt. Harry összekulcsolta az ujjainkat, előhalászta a zsebéből a kulcsot, ami nyitotta a palota szerű épület bejáratát, majd az egy nagy nyikordulással jelezte, hogy nyitva áll számunkra. Beléptünk, de ott is elámultunk. A belseje hasonló színű mint a külseje a háznak, a mennyezete magasan van és egy boltív található az előszobában. Niall-re néztem, de neki is ugyan az volt a reakciója mint nekem. Csodálat. Niall-lel levettük a cipőnket, majd beljebb léptünk. Harry még kiment és behajtott a matt fekete Lamborghini-jével a garázsba. Mikor visszajött, felinvitált minket az emeletre, hogy megmutassa hol fogunk aludni. A lépcső kicsit régi módi volt, a korlátja kicsit megkopva, itt-ott megkarcolva, a falakon fakó, fekete-fehér képek voltak láthatók Harry-ről és a családjáról. Mikor felértünk a házigazda megállt előttünk.

- Csak 2 hálószobám van, úgyhogy... Niall-é lesz ez a szoba,- mutatott a bal oldali, sötét tölgy fából készült, faragott ajtóra.- mi pedig, majd osztozunk az én szobámon.- mosolygott huncutul Harry, mire kicsit elpirultam, amit szerintem észre is vett. Az ő szobáját egy fenyőből készült, szintén faragott ajtó takarta.

- Rendben.- mondta Niall.- Akkor szerintem én megyek is és alszok egyet.- ezzel kinyitotta az ajtót és egy "Jó éjszakát!" köszönés kíséretében eltűnt mögötte. Harry-re néztem, aki egy kedves mosoly kíséretében kinyitotta az ajtaját az ő szobájának. Előre engedett, én pedig lassan besétáltam. Nagy szoba volt, sötét bútorokkal. Középen egy francia ágy pihent, annak a bal oldalán egy éjjeli szekrény, az ággyal szemben egy nagy szekrény volt, annak a jobb oldalán egy teljes alakos tükör. Az ágy másik oldalán volt egy ajtó ami gondolom, hogy a fürdőszobába vezet. Ahogy mégegyszer végignéztem a szobán, akkor csapott belém a felismerés. Ez ugyan az a szoba, mint az álmomban. Bevillant az a kép, amikor Harry-vel csókolóztunk, utána Harry teste lángba borult, majd mintha nem önmaga lett volna, elvágta a torkom. Hirtelen gyorsabban kezdtem el venni a levegőt. Féltem, hogy a valóságban is meg fog történni, csak fordítva. Hogy én fogom Harry-t bántani, nem pedig ő engem. Észre vette, hogy valami baj van ezért a vállamra tette a kezét, mire kicsit megugrottam.

- Hé. Minden rendben?- kérdezte aggódva, a szemembe nézve. Belenéztem smaragd zöld íriszeibe, amik most aggodalmat és féltést tükröztek.

- I-igen... Csak álmodtam már erről a szobáról, de ha lehet inkább nem beszélnék róla...- mondtam nem megszakítva a szemkontaktust. Harry megértően bólintott, majd egy puszit nyomott a homlokomra.

- Ne félj. Itt biztonságban vagy, nem bánthat Damien. Ugyan azzal a pajzsal vettem körbe a házat, mint amit Niall-nél használtam.- mondta kedvesen Harry, mire kicsit megnyugodtam, mert tudtam, hogy mellette tényleg biztonságban vagyok, és nem kell félnem attól, hogy az öcsém rám talál.

- Köszönöm Harry. Mindent köszönök.- mondtam és szorosan hozzá bújtam. Ő eltolt magától, lehajolt hozzám és az ajkait gyengéden az enyémre tapasztotta. Megilletődtem, de visszacsókoltam. Lassan, szinkronban mozogtak az ajkaink, ő nem volt dúrva, nem akart ő lenni a dominánsabb. Ő azt akarta, hogy mindketten élvezzük. Elváltunk egymástól, majd kerestük a másik tekintetét és mikor megtaláltuk, nem akartuk elengedni.

- Szeretlek.- suttogta Harry azt az egy szót ami a számomra többet jelentett, mint bármi más.

- Én is szeretlek.- suttogtam vissza, még mindig tartva a szemkontaktust. Még egy apró csókot lopott, majd felállt, a szekrényéhez lépett és a kezembe dobott egy fekete, kinyúlt, rövid ujjú pólót. Leültem az ágyára és amég ő nem figyelt, megszagoltam. Jellegzetes Harry illata volt amit én mindennél jobban imádok.