Half Blood (L.S) /Befejezett/

6. You don't want to see... Part 2

"Csengettek, így mentünk a következő terembe, ahol osztályfőnöki óránk lesz. Leültünk a helyünkre, de most Niall ült mellettem, mert Andy talált helyet máshol. Ugyan az volt a felállás, mint az előző órán, csak most egy kicsit világosabb volt, mert itt nagyobb ablakok voltak, így több fényt engedtek be. Vártunk, vártunk, de Harry csak nem akart jönni, pedig már 10 perce megy az óra, így már tudtuk, hogy baj van. Harry soha sem késik. Niallre néztem, aki bólintott, majd amikor a többiek nem figyeltek, kimentünk a teremből és utána a suliból. Az erdő felé vettük az irányt, mert Harry mesélte, hogy ha le szeretne nyugodni akkor oda szokott menni. Már egy ideje mentünk, amikor hangot hallottunk a hátunk mögül, mire megfordultunk. Andy volt mögöttünk szerencsére.

- Csak te vagy...- könnyebbült meg Niall.

- And... Rew...- egészítettem ki a nevét, mert majdnem Andynek hívtam.- Te meg mit keresel itt?!- kérdeztem. Válaszolni akart, de lépéseket hallottunk magunk körül, ez pedig belefolytotta a szót. Figyeltünk körbe, de semmit sem láttunk. Niall hirtelen a fejéhez kapott és térdre esett. Fogta a fejét mindkét kezével, közben pedig ordított. Odaugrottam hozzá és akkor éreztem, hogy a bőre ugyan olyan mint Harryé. A haja elkezdett vörösödni, a bőre pedig feketedni. Nem sokkal később, ugyan az az ember sétált elő a sötétből, Harry-vel együtt, aki át volt változva teljesen. Niall ezután leengedte maga mellé a kezét, és lehajtott fejjel lassan felállt, de látszott rajta, hogy egy fél fejjel magasabb mint én. Hirtelen Andy mögé került és szorosan lefogta, hogy ne tudjon mozdulni.

- Lám, lám, lám. Kit látnak szemeim? Vagy inkább kit nem látnak?- mondta, majd levette a napszemüveg és megláttam, kifakult, világoskék szemeit, amik csak meredtek a távolba. Tehát tényleg vak lenne? De akkor honnan tudta, hogy én vagyok az, vagy hogy hol vagyok? Pontosan ugyan úgy néz ki mint én, annyi különbséggel, hogy fekete a haja.

- Mit tettél Harry-vel?!- förmedtem rá, mire ő csak nevetett.

- Ó, ő csak rájött, hogy kihez legyen hűséges.- mondta és önelégülten elmosolyodott, de ez nem tartott sokáig. Hirtelen megkomolyodott az arca.- Öld meg.- reagálni se tudtam, már éreztem, hogy Harry, most kétszer akkora keze erélyesen szorítja a nyakamat, lehetetlenné téve a légzést. Éles karmai belevájnak a tarkómba, csak tetézve a fájdalmat.

- Harry...- próbáltam formázni a szavakat, nehezen.- Tudom, hogy te nem bántanál, nem lennél rá képes.- idéztem saját magam. Harry felemelte a kezét. Eddig ökölbe tartotta, de most kinyitotta, így a gyér napfény megcsillant az éles és hosszú karmain. Behunytam a szemem várva a halált, de még láttam ahogy meglendítette a kezét és..."

Sziasztok, megint. Ez a 6. fejezet lemaradt része, mivel a DRÁGA wattpad letörölte ezt a részt. Fuuuh, de kiakadtam. Ettől függetlenül én megírtam, és most egy külön fejezetben publikálom, mert úgy gondolom, hogy örülnétek egy kis izgalomnak. 😏 Na, de nem húzom tovább a szót, jó éjszakát/reggelt/napot (ki mikor olvassa) kívánok!❤