Half Blood (L.S) /Befejezett/

15. In the Hell

"- Azért jöttem hogy haza vigyelek a pokolba..."

- Tessék?- kérdezett rá döbbenten, kétkedve Harry, jogosan, hiszen annyi éve nem látta Lucifert, és most hirtelen beállít, hogy haza akarja vinni a pokolba? Melyik ember, vagy nem ember nem lenne kiakadva?

- Jól hallottad. Hát nem örülsz, hogy végre haza jöhetsz?- csapta össze a tenyerét Lucifer, és mellé szélesen mosolygott.

- Nem! Egyáltalán nem örülök! Én itt vagyok otthon! Különben is, miért akarsz hirtelen levinni, mikor 200 éven keresztül úgy tettél mintha nem is léteznék?- akadt ki végérvényesen Harry, amit megint csak megértettem. Valószínűleg én is ki lennék akadva, ha mondjuk az apám állítana be így, de tudjuk, hogy az nem fog megtörténni, mivel halott.

- Ebben nagyot tévedsz. Nem tettem úgy, mintha nem is léteznél. Figyeltelek, de csak távolról, ugyan is a "drága" apám megtiltotta, hogy találkozzak veled, addig amíg elég érettnek nem talál, hogy átvedd tőlem a pokol irányítását, és lám! Elérkezett ez a nap! Túlcsordult bennem a büszkeség, mikor láttam, hogy a démoni erődet használva megölted azokat az embereket!- magyarázta Lucifer még mindig mosolyogva, mire Harry teste megfeszült. Félelem és szomorúság áradt szét bennem, a tudat miatt, hogy Harry lehet itt fog hagyni, hogy irányítsa a poklot, mert akkor már nem lenne rám ideje. Nagy munka lehet vezetni az alvilágot, és mellette nekem nem lenne helyem. Egy makacs könnycsepp gördült végig az arcomon, de hamar letöröltem azt, bár Harry így is észrevette és vigasztalóan fonta körém erős karjait.

- Én meg nem vagyok büszke emiatt magamra, de ezt már egyszer elmondtam neked. Eszem ágában sincs visszamenni oda! Itt nagyon jó életem van! Nem akarom vezetni a poklot! Azt rád hagyom!- mondta Harry komoly hangom, mire nekem egy hatalmas kő esett le a szívemről, bár tudtam, hogy nem fogja ezt Lucifer annyiban hagyni. Az pedig csak alátámasztotta az állításomat, hogy lefagyott az arcáról a mosolya.

- Ugyan már Harry! Ne csináld ezt, kérlek! Legalább csak pár napra gyere le, és vezesd! Ha nem tetszik hazajöhetsz! Ígérem, csak próbáld meg! Mióta megszülettél csak erre vártam! Ne csináld ezt a te vén nagyapáddal!- esedezett Lucifer, és ezt már tényleg komolyan gondolta. Abból tudom, hogy mikor megérkezett, leszögezte, hogy Lucifernek hívja Harry, nem pedig nagyapának, erre saját magára mondta ugyan ezt, és még mellé tette a vén jelzőt is. Erre Harry a vállamnak támasztotta a fejét, és megadóan sóhajtott.

- Rendben- itt Lucifer arca azonnal felvidult, de Harry nem fejezte be.-, de csak egy feltétellel.- mondta, mire nem csak Lucifer, de én is furán néztem rá.

- Mégpedig?- kérdezte türelmetlenül a nagyapja.

- Az, hogy Lou is jön velem. Nem fogom itthagyni.- ezen mindhárman meglepődtünk (Damien-t is beleértve). Azt akarja, hogy menjek le vele a pokolba? Az egy dolog, hogy kíváncsi vagyok, hogy hogy néz ki, de nem fog nekem ugorni az össze lent lévő démon, amiatt, mert angyal vagyok? Nem tartom annyira jó ötletnek, de ha Harry ott lesz velem, akkor rendben. Erre Damien a karomba kapaszkodott, jelezve, hogy ő bizony nem szeretné, ha mennék.

- Egy angyal a pokolban? Na ez érdekesnek hangzik.- villantott egy diadalittasan gonosz mosolyt felénk. Harry bíztatóan rám mosolygott, majd felállt, így én is kénytelen voltam kiszállni a kényelmes öleléséből.

- Addig ki lesz velem? Hol legyek?- ölelt hírtelen magához Damien. Visszaöleltem, és a hátát kezdtem simogatni.

- Felhívom Nick-et, hogy addig vigyázzon rád, meg Niall-re és Andy-re! Vele biztonságban lesztek!- mondtam és szorosabban öleltem magamhoz. Éreztem, hogy kicsit rászkódik a válla, ami azt jelenti, hogy elkezdett sírni. Picit eltoltam magamtól, hogy a szemébe tudjak nézni.- Na, ne sírj.- töröltem meg a szemét.