Sherlocked? [*Szünetel* - 2021.04.06-tól]

Jack

Lestrade szemszöge:

- Donovan!

- Uram.

- Hívja őket, legyen szíves.

- Miért?

- Szeretném, ha a tegnapira vetnének egy pillantást.

- Melyiküket?

Ez egy eléggé jó kérdés.

- Mindhármukat.

- Biztos? A hangyást is?

- Donovan – mondtam és próbáltam elégé nagy nyomatékot adni neki.

Ezzel kifordult az irodámból elintézni a telefonokat. Felvettem a kabátom, a székem támlájáról és én is a nő után indultam.

Mikor kiértünk a helyszínre, Hope épp megérkezett. Nem sokkal később már John is ideért, de Sherlock-ot még nem láttam sehol. Donovant megkértem, hogy kísérje le őket, míg én megvárom Holmes-t.

Nem sokkal azután, hogy eltűntek az ajtó mögött megérkezett egy taxi, amiből, meglepetésemre ismét, két ember szállt ki.

Sherlock szemszöge:

- Ehhez hozzá sem tudtunk szagolni.

- Hm, nem lep meg – mondtam mielőtt beléptünk volna az ajtón melyről, furcsán már hiányoztak a rendőrségi szalagok. Egymás után léptünk be az ajtón, Molly zárta a sort. Amikor leértünk már felvoltak kapcsolva a lámpák, amiket a helyszínelés alkalmával állíthattak a helyiségbe. Nem hittem a szememnek, az ajtón belépve. John és az ügyvédnő, Donovan társaságában már lenn voltak, az őrmester kivételével, vizsgálva a helyszínt. Molly meglepett sóhajára mind felénk néztek.

- Lestrade? – kérdezte Hope, felhúzott szemöldökkel és számonkérő hangsúllyal. John a váz mellett, mint akit leforráztak, úgy állt.

- Csak próbáljatok meg együtt dolgozni, kérlek – mondta a felügyelő kérlelő hangsúllyal.

- Én már úgyis végeztem, nem tudom John, hogy van vele – törte meg a már fülledt csöndet az ügyvéd.

- Csak nyugodtan – feleltem.

- Én akkor haza is mennék.

- Maradjon csak, miss?

- Molly Hooper.

- Molly.

- De...

- Maradjon Molly. Több szem többet lát. Szeretné? – mióta itt vagyunk John most először szólalt meg, de még véletlenül sem nézett felém.

- Khm. Szabad? – kérdeztem, mivel már kezdtem soknak érezni a kötelező udvariassági köröket. Szerettem volna már tényleg csinálni valamit.

- Persze – mondta Hope végig a szemebe nézve. Volt valami a pillantásában, ami felcsigázott. Lehet, hogy Mycroft-nak mégis igaza van? Majd Lestrade-ra nézve folytatta – Felügyelő, szabad pár szóra?

- Igen. Donovan – mutatott az ajtóra, mely mögött eltűntek a sötétségben, Donovan pedig követte őket.

Nekikezdtem a vizsgálatnak, az asztalra kibontott készletemből kivett nagyítóval. Míg John és Molly az egyik lámpa mellett beszélgettek, közelebbről is szemügyre vettem a csontvázat. Amint közelebb hajoltam megcsapta az orrom valami. Fenyő? Luc? Nem, Cédrus. Új naftalin golyó. Fekete porszemcsék, szén... tűzkár.

- Mi az? Talált valamit, igaz? – kérdezi Molly, miután feláltam és leellenőriztem az iménti megfigyeléseimet a telefonomon.

- Talán – mondtam és a telefont elsüllyesztettem a kabátom belső zsebébe.

- Felvág – mondta John eléggé hallkan, hogy ne legyen feltűnő, mire kérdőn fordultam felé, de nem szóltam semmit. Folytattam a csontváz környezetének vizsgálatát. Kicsivel később Lestrade és Hope lépte át újból a küszöböt. Donovan nem követte őket, gondolom a felügyelő haza küldte. Hope az asztalhoz sétált, nem csinált mást csak vizslatta, mintha keresne valamit. Én az asztallal szembe sétáltam. Ekkor megrázkódott a helyiség.

- Metró? – kérdezte kórusban Molly, John és Lestrade.

- Metró – feleltem, miközben leguggoltam a kabát fakulását figyelve, ekkor Molly nekem jobboldalról nekikezdett a váz vizsgálatának.

- Férfi, 40 és 50 között, - kezdi, de hirtelen körbenéz – Bocsánat, maga akarja? – kérdezi tőlem, majd Johnra pillant. Módszeresen kerüli az ügyvédnőt. Féltékeny?

- Ja, nem. A vendégem rá – felelem, John pedig csak ösztönzőn bólint.

- Ennek nincs értelme – mondja Molly miközben Hope-al helyet cserélve az asztalt tanulmányozom.

- Minek nincs? – kérdezi a felügyelő értetlenül.

- A csontváz nem lehet régebbi, félévesnél – az utolsó szót négyen mondtuk kórusban.

Molly közben felém pillant, miközben sikerült megtalálnom, amit kerestem. Az asztal rejtett rekeszének az ajtaja egy jól irányzott nyomás hatására szinte kicsapódik. A kis ajtó mögül egy könyvet veszek ki. Lefújom a por nagy részét, miután láthatóvá válik a címe.

- Hűha – mondja Molly, én pedig az asztalra dobom a könyvet. Lestrade kíváncsian jön közelebb és olvassa a címet.

- Hogy csináltam, Hasfelmetsző Jack.

- Az nem lehet.

- Üdv a világomban.

- Nem hát – mondta Hope velem kórusban, mire ránéztem, de nem mondott semmi mást.

- Nem sérteném meg azzal, hogy el is magyarázom.

- Kérem sértegessen csak – mondta Lestrade, a mosolya hallatszik a hangján is, ám az ügyvédnő látványosan, szemét forgatva fordul ismét az asztal felé. Ekkor lett egy ötletem; lássuk mennyire figyel.

- Miss Wolf? Van ötlete? – kérdésemre kérdőn pillantott felém. Egy pillanattal később, féloldalas mosolly húzódik az arcára jelezte, tudja mit szeretnék.

- Nem sok, Mr. Holmes – már épp szólni szerettem volna, mikor folytatta – A holttest, vagyis a csontváz, féléves. A Viktoriánus jelmez egy múzeumból való. Egy tűzeset miatt árusították ki, nagyjából egy-másfél héttel ezelőtt... Azt hiszem, maga mit mondana? – az utolsó kérdést kaján mosollyal az arcán tette fel. Hát nem szeretem bevallani, azonban, most meg kell tennem - meglepett.

- Egy dél-keleti fekvésű múzeumi kiállító teremben volt, egy héttel ezelőttig.

- Az egész csak kamu? – kérdezte a felügyelő kissé letörve.

- Az.

- Pedig ígéretes volt.

- Olcsó.

- Szerintem, lehetett volna még dolgozni rajta, azonban a kivitelezés az átlaghoz képest jobb – felelte az ügyvéd a megjegyzésemre.

- Miért öltek bele ennyi energiát? – tette fel a kérdést John.

- Remek kérdés – feleltem kifelé indulva a helyszínről.