Sherlocked? [*Szünetel* - 2021.04.06-tól]

"Mert maga Sherlock Holmes..."

John szemszöge:

Szabályosan betörtünk a metróba, követve Hope és Sherlock elméletét. Sherlock a felvetésemre miszerint hívni kéne a rendőrséget, azt felelte semmi esetre sem, mert csak útban lennének. Hope feltűnően hallgatott, és ismertem már annyira, hogy tudjam, mikor elindultunk a Baker Street-ről már értesítette Lestrade-ot. Most a kiépített vonalon sétálunk egymás után a sínek között.

- Nézzék – mondta Sherlock a zseblámpáját felfelé irányítva egy aknában.

- Romboló töltetek... – azonosítottam a látottakat.

Egy pillanat múlva már, a nem messze lévő metrókocsiba másztunk be. Semmi szükség nem volt rá, de segítő kezet nyújtottam Hope-nak, amit elfogadott. Végig sétálva a kocsin, semmit sem láttam - Üres. Itt nincs semmi.

- Biztos? – mutat az egyik üléssor felé Hope
– Nem elhelyezték benne... az egész egy bomba – fejti ki miközben mind hárman, követve a példáját, felszedünk egy-egy üléshuzatot.

Végig pásztázva a kocsit, végül a padló középén Sherlock találta meg az irányító panelt.

- Hívjuk a tűzszerészeket – mondtam.

- Arra, azt hiszem nincs időnk – felelte halál nyugalommal Sherlock.

- Akkor mi lesz?

- Ötletem sincs.

- Akkor találjon ki valamit – mondtam ingerülten neki.

- Miért hiszi, hogy értek hozzá?

- Mert maga Sherlock Holmes és köztudottan zseni.

- Nem tudok óriás bombát hatástalanítani. És maga?

- Nem tűzszerész voltam, hanem tábori orvos.

- És katona, mint arra mindig emlékeztet.

- Élveztem ezt a kis közjátékot fiúk, de ezzel nem lettünk közelebb a megoldáshoz – szólt közbe Hope.

Hirtelen felkapcsolódtak a fények, és a bombán elindult egy visszaszámláló: 2:30... 2:29... 2:28...

- Istenem... miért nem hívtuk a rendőrséget?

- Ez most nem segít...

- A bombát nem tudja kikapcsolni, a bomba élesítve van és nem hívta a rendőrséget – kijelentésemre Hope felkapta a fejét. Egy pillanatra mindenki megállt, majd Sherlock szólalt meg halkan:

- Menjenek.

- Mi? – kérdezte immáron Hope.

- Menjenek, még van idejük kijutni.

- Nincs az az isten – mondta az ügyvédnő ellentmondást nem tűrő hangon, majd a bombához lépett és elkezdte vizsgálni - Nincs megoldhatatlan dolog, az ég egyadta világon.

- Maga tudja, hogyan hatástalanítsa? – kérdezte Sherlock meglepetten.

- Nem biztos, azonban nem találkoztam még megoldhatatlan dologgal... ráadásul, akár bevalljuk akár nem, mind emberek vagyunk. És ezért, a tetteinkkel egy megadott sémára illeszkedő gondolatsort követünk... - a hangja elhalkult míg, talált valamit és benyúlt az egyik résen.

- Ezzel mire céloz? – kérdezi a detektív. Látszólag most én lettem a külső szemlélődő.

- Arra, hogy mivel ezeket is egy ember csinálja, mindig van egy vész esetére tartogatott apró momentum. Ha valami gigszer lenne, lehessen manuálisan ki- és bekapcsolni – mondja immár a detektívvel szemben állva, annak szemébe nézve – Vagyis mindig kell lennie egy kapcsolónak. A terroristáknak is baja lehet, ha nincs kapcsoló.

Még mielőtt bármelyikünk megszólalt volna, három rohamrendőr jelent meg a járatban felénk tartva.

- Hívta a rendőrséget.

- Igen – mondták kórusban.

Látszólag meglepetten összenéznek, Hope elnézést kért, majd - azon az ajtón amelyiken a kocsiba szálltunk – távozott.

Ezek után a rendőrök, megérkezésével elindult a helyszín biztosítása és a helyszínelés. Felérve a felszínre fogtunk egy taxit, ami előbb Sherlock-ot, utána pedig engem vitt haza.