Sherlocked? [*Szünetel* - 2021.04.06-tól]

Váratlan utazás

Hope szemszöge:

'- Nick.... értem. Akkor sem...
- Nem kérés volt.
- Rendben - felelem egy nehéz sóhaj kíséretében.
- Sajnálom, itt kell lenned. Máshogy nem tudunk segíteni a helyzeten.'

Amint földet ért a gép, rögtön kikapcsoltam a repülő üzemmódot a telefonomon. Míg utaztam Nick elküldte a hotel címét és a foglalási adatokat. Amíg a csomagomra vártam végig zongoráztam magamban az esküvő hajnalán lezajlott telefonbeszélgetést.

Az első gépre ültem fel, így nem köszöntem el Mary-éktől; amint lesz egy nyugodt pillanatom felhívom őket. Kate-nek meghagytam, mit mondjon az ügyfeleknek, és az összes felettesemnek szóltam a kialakult helyzetről.

3 és fél év... ennyi ideje nem jártam a kontinensen. Azután, hogy az akkori ügyem kissé elfajult, Nick jobbnak látta, ha elküld. A 'vegyél ki egy kis szabit'-ból azonnali hatályú, teljes körű tanúvédelem lett.

Nagyjából egy éve és 3 hónapja csukták le az utolsó tagot is, aki utánam jöhetett volna. Rögtön beszéltem Nick-kel, hogy mikor kezdhetek; Ő viszont azt „javasolta", hogy még ne csináljunk semmi meggondolatlant. Visszafogottan, ám határozottan közölte, nem látnak szívesen. Nem sokkal később találkoztam Lestrade-al és John-nal; így könnyebb volt túltennem magam azon, hogy annyi év után egyszerűen úgy döntöttek, nem kell visszajönnöm.

Ezért ért felkészületlenül Nick hívása. Arról nem is beszélve, hogy gyakorlatilag kijelentette, ha nem jövök vissza, el kell engedniük azt, aki a szüleim haláláért felelős. Azt pedig nem fogom hagyni; azután nem, amin azok alatt az évek alatt keresztül mentem amíg elkaptuk. Arról az időről nem is beszélve, ami azóta telt el.

Hát itt vagyok; Washington DC... ahogy a taxi ablakából figyelem az elsuhanó várost, akaratlanul is rám telepszik egy nyomasztó érzés. Magány... és talán hiány... három éve ez a város volt a mindenem, most pedig vendégként léptem át a határát; igyekezvén a hotelhez, ami a tartózkodásom idejére szolgál szállásomként.
Kíváncsi vagyok... a lakásom még mindig őriz valamit belőlem, vagy teljesen átalakították. Valószínűleg az utóbbi, azért egy próbát megérne... csak elhajtani előtte, hogy tudjam még mindig meg van.

A hotelhez érve kifizettem a taxit, magamhoz vettem a csomagom és miután becsekkoltam, egyenesen felmentem a szobába.

A jetlag és az esküvő következtében iszonyatosan fáradt vagyok, viszont nem igazán van időm ledőlni. És az igazat megvallva, ahogy ismerem magam nem is tudnék pihenni, legalább addig, amíg az alap helyzetet nem ismerem. A majd' 8 órás út és az időzóna váltás sem segít sokat, a belső órám teljesen felborult, amit egy alakuló fejfájás ad tudtomra.

Telefonomra pillantva nyugtázom, ha nem időzők sokat a pakolássál, akkor nagyjából négy órára az FBI központban lehetek.

Nagyszerű... amint letettem a csomagom az ágyra, meg is fordultam és elindultam, hogy két és fél év után belépjek az egykori munkahelyem ajtaján, és a volt főnököm szemébe nézhessek.