Sherlocked? [*Szünetel* - 2021.04.06-tól]

A hármak jele

Miután bementek a szobába úgy döntöttem megkeresem Greg-et. Nem telt bele sok időbe mire megtaláltam, viszont lehetőségem nyílt gondolkozni közben.

Érdekes volt John-ékat dolgozni látni; mint kívülálló. Egészen máshogy viselkedtek, mint mikor a terroristát kerestük - és nem a teljesen nyilvánvaló dologra gondolok ezalatt. Valahogy tökéletes a kémia kettejük között, mintha a másik jelenléte elég lenne a sikeres munkához.

Ugyan John nem kapcsol olyan gyorsan, mint Sherlock vagy én, ha felvette a fonalat akkor viszont eléggé sikeresen követi is azt. Azt már én is megtapasztaltam, hogy ha odafigyel az ember Watson-ra akkor egészen nagyszerű ötletei tudnak születni.

Mint a sorozatgyilkos anyós esetében. Ez volt az első ügyünk együtt.

Én úgy kerültem képbe, hogy egy lezárt ügy dokumentációját vittem az ügyben eljáró nyomozónak. Akkor hallottam meg, hogy Sally Donovan megfejthetetlennek nevezett egy gyilkosságot. Nem sokkal a detektív „halála" után.

Kissé gonoszan megjegyeztem, hogy "nincs lehetetlen, csak tehetetlen ember". Erre a körülöttünk lévők felkapták a fejük, Sally persze kikérte magának. Lestrade egyből kapcsolt és az irodájába kísérve megmutatta az ügy részleteit. Nem telt bele két teljes percbe mikor közöltem, hogy önmagában nem is fogják megoldani az ügyet.

Az archívumban találtam még két megoldatlan aktát, amik nagy százalékú átfedést mutattak a friss üggyel. Akkor találkoztam velük, mikor nem volt új ügyem és le akartam magam foglalni egy kis agytornával. Nem akart hinni a szemének egyikük sem. Majd egy hét alatt összesen négy ügyet sikerült lezárnunk, Mrs. Levander letartóztatásával. Megtestesült sztereótipikus anyós volt, a lánya egyik barátja sem tetszett neki, csak ő tett is az ellen, hogy sok időt keljen együtt töltenie velük.

John egy halottkém barátjánál volt benn a kórházban - mint az a terrortámadás elhárítása után kiderült számomra, Molly Hooper-nél. Ott mutatott be minket John-nal Greg, aki egyből felvette a fonalat, ahogy beavattuk. Szigorúan véve attól a naptól fogva vagyok jelen a terepen velük.

Na, mára elég is lesz ennyi nosztalgia.... 🤗😁

Mary-ék nemrég tértek vissza a fogadásra, szerencsére a vendégek nem vettek észre semmit a kissé furcsa beszéden kívül. Az előtérbe igyekszünk Lestrade-al és a fotóssal. Mikor megtaláltam Greg-et őrült tempóban pásztázta a tömeget. Mikor mellé értem elmondta, hogy Sherlock azt üzente, hogy keresse meg a fotóst. A parkolóba igyekezvén értük utol, ahonnan vonakodva bár, azonban velünk jött.

Az előtérbe érve először Sherlock-ot majd Janine-t pillantom meg, a beszélgetésüknek csak a végéből csíptem el egy keveset:

- Bár ne várna többet... bármire vár is.

- Na igen - válaszol a detektív, Janine egyértelműen flörtös hangvételűre sikerült megjegyzésére, közben mélyen az említett szemébe nézve.

- Ah... örülök, hogy kirángatta. Várható még gyilkosság az esküvőmön? - érkezik meg John is a lobbiba.

- Csak egy volt, az is csak kísérlet. Ne essünk túlzásba.

- Sherlock? Ide hoztam - jelenti be a jelenlétünk Lestrade.

- Áh, a fényképész. Nagyszerű, köszönöm... szabad? Megnézhetném a gépét?

- Öhm, mi ez az egész? Már indultam haza - válaszol megszeppenve a fényképész Sherlock kérésére, miközben átnyújtja a gépet.

- Akkor nem volt elég gyors. Áh, igen... jó... nagyon jó... hát még ez. Tökély.