Sherlocked? [*Szünetel* - 2021.04.06-tól]

Esküvő (part 1)

Kifejezetten barátságos cikkek és tudósítások születtek a Baker Street 221/B előtt történt beszélgetésből, interjúkból.

Nem sokkal utána elindult az őrület. Mary és John elkezdete szervezni az esküvőt, és mindeközben az élet sem állt meg. A bíróságon továbbra is a megszokott gondossággal végzem az ügyeimet, plusz besegítek Lestrade-nak - kizárólag csak az irodában-, és Sherlock-éknak is bőven akadt tennivalója. A legjobban az tetszett, mikor Mrs. Hudson felhívott, hogy a fiúk részegek. Sherlock-al annyiban összebeszéltünk, hogy Mary leány búcsúját is aznap esetére szerveztem, amikorra Ő John legény búcsúját. Ezért nem tudtam megnézni személyesen, Mrs. Hudson viszont küldött képet. Szerintem Mary megtartja „vészhelyzet esetére". Mondjuk, amint hallottam másnap, Greg-nek a reggelét is bearanyozták a fiúk.

És végül itt van... az esküvő napja. A pár hónappal ezelőtti incidens után Kate kiköltözött tőlem. Talált egy albérletet az iroda mellett, ahol dolgozunk. A szívélyes kapcsolat megmaradt, vagyis nem beszélünk a történtekről.

Az elsők között érkeztem a helyszínre, a templom családias, jól választottak. Minden szereplő itt van már, a koszorús lányok segítettek a mennyasszonynak felöltözni, a násznép szép lassan megérkezik. Janine, Mary tanúja eléggé magáénak érzi a szerepet. Az igazat megmondva nem nagyon értem az egészet, mármint az esküvő eléggé távol áll tőlem. És nem utolsó sorban nem a kedvencem a koszorúslányok mályva ruhája.

Én egy egyszerű fekete combközépig érő ruhát vettem fel. Annyi csavar volt benne, hogy elől és hátul is volt egy v-alakú mély kivágás rajta, amit neccel tettek fedetté. Egy oldalról kihívó, másik oldalról visszafogott és alkalmi. A hajamat kivasaltam és baloldalt választottam el. Úgy tűztem le mintha oldalt fel lenne nyírva. Alkalom adtán jó, azonban nem vállalnám be alapjáraton. Mindez tükrözte a lelkiállapotom állását, nyíltnak tűnő zárkózott.

A szertarás végén a templomból kilépve megvoltak a kötelező képek. Van egy sanda gyanúm, hogy Molly mégsem lépett teljesen túl Sherlock-on. Mikor a két tanúról készültek a fotók eléggé vérmesen nézett Janine-re. A barátja pedig... Tom?, eléggé passzív személyiségnek tűnik. A fogadáson is – volt egy olyan érzésem, hogy - eléggé mutatóba voltak kínálva azok a csókok, kettejük között.

Mindezt félretéve a lényeg ma John és Mary kapcsolata. A desszert maradékát épp leszedik a pincérek, és egy pohár csilingelése hallatszik. Majd bejelentik a násznagy beszédét.

Kíváncsi vagyok, hogyan oldotta meg, mert Mrs. Hudson-nak nagyon jó kedve lett a lehetőség említésére is. Ráadásul egy ilyen szinten realista ember nem valószínű, hogy éltetné és az egekbe magasztalná a szerelmet.

Ahogy gondoltam eléggé nehezen indult a dolog. John kisegítésével nekikezdett felolvasni a táviratokat. Meg kell mondani, hogy eléggé vicces volt Sherlock Holmes szájából hallani a „nagy cuppanós puszikat" és „puszikál" kifejezéseket. Majd gyorsan átváltott, a szokásos személyiségére, amit szerencsére egészen könnyen kezelt a közönség.

Az igazat megvallva a történetek, anekdoták és eszmefuttatások eléggé lebilincselők és érdekesek voltak. Még meg is nevettette az embereket, aminek azt hiszem nem volt teljesen tudatában. Ráadásul a legérzelmesebb pillanatot is ő szerezte mindenkinek a nap folyamán.

A leginkább „A véres testőrtiszt" esete tetszett. Érdekesek voltak a gondolatok, amit az egybegyűltek közül néhányan feldobtak. És meg kell mondjam, Tom nem is mondott annyira nagy hülyeséget, mint gondolták. Voltak próbálkozások arra, hogy formába öntött és folyékony nitrogénnel „kezelt" vért használjanak sebzési célra. Azonban eléggé gyorsan elvetették az ötletet. Az ügy nem tűnt teljesnek, számomra valami még hiányzott a képből. És nem az, hogy lezáratlan, hanem valami felett elsiklottak, úgy gondolom.

Elmélkedésemből a tószt húzott vissza a valóságba. Poharak lendültek és mindenki várta a végszót, hogy ihasson. Ám valami történt, Sherlock eszébe juthatott valami. Ismerem ezt a nézést, pörög az agya, majd a padlón darabokban végezte a pohara...

- Ma itt van... Uhm... Bocsánat, én...

- Egy másik pohárral?

- Igen... köszönöm, kérek... köszönöm. Hol is tartottam? Áh emeltük poharunk és fölálltunk... most üljünk le – a teremben jól hallhatóan felhangzik egy-két elégedettlen megjegyzés - Hölgyeim és uraim azt mondják egy jó beszéd nem terjengős, megnevettet. Bölcs tanács, majd az eszembe vésem. Most azonban... második rész – mondja majd ezzel a lendülettel átugrik az asztalon és járkálni kezd.

Valami baj van... amint elhaladt mellettünk, Lestrade-ra pillantottam, mire kihúzta magát mellettem. Vagyis értette a pillanatot. Sherlock-ot figyelve beindultak a gondolataim. Azt mondta itt van... de ki? Ahhoz képest rengeteg ügyük volt az elmúlt időben... a tiszt gyilkosa? Vagy a kérészéletű pasi? Miért is?

- Jeff az urak. Mozduljon meg.

- Greg.

- A mosdóba.

- Miért?

- Talán ki kell mennie?!

- Igen most hogy mondja... - majd elindul a kijárat felé. Még hátra pillant a válla fölött rám.

Le kell zárnia a kijáratokat. Nem szép, de megtanultam lopva kilesni az üzenetek, levelek tartalmait, ráadásul Lestrade nem tartozik a top secret emberek közé, így nem is volt olyan nehéz. Egy kis forgolódás és közjáték után, John próbálja megtudakolni, mi is folyik.

- Sherlock van esély rá, hogy véget ér ez a beszéd. Még a torta hátra van.

- Óh, Hölgyeim és Uraim nem bírom megállni, hogy ne hozzam szóba a vatikáni ékszerlopást.

És megjött a jó barátom az adrenalin. John mesélte egyszer, hogy ez a közös jelük. Ezzel jelzik, ha valami baj van. Jelen esetben ha jól olvastam le a John szájáról, hogy valaki meg fog halni.