Sherlocked? [*Szünetel* - 2021.04.06-tól]

Játék :)

- Hahó... Én nem hiszem el. Még mindig nem hiszem el, tessék itt ül megint a székében. Óh, hát nem csodálatos Mr. Holmes?

- Alig bírom türtőztetni magam – mondta Mycroft eléggé gúnyos arckifejezéssel.

- Ez kivételesen igaz – mondtam Mrs. Hudson-nak.

- Titokban azért nagyon boldog, hogy látja. Nekem elhiheti.

- Ezt melyikünknek mondta?

- Mindkettőjüknek – és ezzel Mrs. Hudson kisétált a lakásból.

- Akkor játszunk valami mást! – mondtam, mialatt összecsaptam a tenyerem.

- Ah... minek játszunk egyáltalán?

- A terrorfenyegetettség szintje kritikus, csak elütöm az időt. – mielőtt befejeztem volna feláltam és az asztalhoz sétáltam – Jöhet a formális logika. Egy ügyfél hagyta itt, míg távol voltam. Mit látsz? – kérdeztem, mialatt átpasszoltam a sapkát bátyámnak, amit ő sikeresen elkapott.

- Dolgom van.

- Kérlek, olyan régen csináltuk.

- Mindig én nyerek – jelentette ki miután megszagolta és végig nézte a kezében tartott sapkát.

- Ezért nem bírsz ellenállni.

- Nincs semmi ellenállhatatlan egy szorongó, érzelgős, tohonya ember sapkájában, akinek bűzös a lehelete... már megint.

- Magányos, nem gondolod? – kérdeztem mikor elkezdtem áttanulmányozni a már hozzám került ruhadarabot.

- Miért volna az a fickó?

- Fickó?

- Nyilvánvaló!

- A méret miatt?

- Ne butáskodj, a nők között is van nagyfejű. A fickó hajat vágatott. Nézd csak a kis szálakat a bélésbe ragadva.

- A nők között is van rövid hajú – mondtam majdhogynem sértetten.

- Esély és valószínűség.

- Nem mintha közelebbről ismernél egy akármilyen hajú nőt is.

- A koszfoltból látszik, hogy nem igényes de érzelgős. A sapkát megvarratta már, ah...

- Öt alkalommal, - dobtam vissza a sapkát – méghozzá gondosan, aminek az ára több volt, mint egy új sapkáé. Ragaszkodik hozzá, két-három javítás ezt alátámasztaná, de öt. Az már bizony rögeszme. Az emberünk rögeszmés.

- Ugyan már, hiszen itt hagyta. Egy rögeszmés ilyet nem tenne rögeszméje tárgyával. A korábbi foltot kiszívta a nap, ez külföldön történhetett. Peruban.

- Peruban? – kérdeztem az immár ismét nálam lévő tárgyat fogatva.

- Ez egy chulo – mondta Mycroft, miközben elindult felém – Az Andokban hagyományos viselet. Alpaka gyapjúból.

- Nem.

- Nem?

- Izlandi gyapjú. Hasonló, de aki tudja mit nézzen, megismeri. Írtam is a természetes szövetek eltérő szakítószilárdságáról.

- Úgy hiányzott, mint egy falat kenyér – mondta az éppen belépő Mrs. Hudson.

- Azt mondtad szorongó.

- A bal bojt rongyosra van rágva. Ebből egyértelműen következik, hogy az illető szorong.

- De a szokások rabja is, – vágtam bátyám szavába – hiszen a jobb oldalit nem rágcsálta meg.

- Pontosan.

- Egy mély szippantás a bojtból és tudjuk milyen volt a szájszaga. Briliáns.

- Gyerekjáték volt.

- Elsiklottál felette, hogy magányos.

- Ezt nem látom.

- Pedig világos.

- Miből?

- Csak látni kell.

- Mondd meg.

- Eeez vaaan, az orráig sem... - mondtam gyermeki hangon, győzelmet imitálva.

- Mond meg! – követelte Mycroft a szavamba vágva.

- Aki ilyen nevetséges sipkát hord, azt nem rajongják körbe az emberek. Ez törvényszerű.

- Nem törvényszerű. Egyszerűen más akart lenni. Ettől még nem feltétlenül magányos.

- Pontosan.

- Hogy mondtad? – kérdezte meglepve.

- Egyszerűen más, és ő nem bánja. Igazad van – egy lendülettel vettem fel a fejemre az iménti elemzés tárgyát – Miért bánná akárki. Bárki más?

Mycroft meglepett és kissé sértett arckifejezéssel nézett rám, közben enyhén eltátotta a száját mielőtt bármit is mondott volna.

- Eh, én nem vagyok magányos, Sherlock – jelentőségteljes pillantást vetettem rá, mire ő elképett arccal nézett vissza rám.

- Honnan tudhatnád? – kérdeztem egészen közel lépve hozzá. Ellépve mellette, levettem a sapkát, és a fotelba tettem.

- Na jó, inkább dolgozzunk. Ha nem bánod. Asszonyom – ez volt a végszava. Távozott a lakásból, Mrs. Hudson pedig a konyhában pakolászott, közben egy kissé nevetett.

- Igaza van, dolgozzunk – vettem egy nagy levegőt és a fal felé fordultam, ahol összegyűjtöttem a már megszerzett információkat.

Egy kis idő múlva épp egy sms-t kaptam, mikor Mrs. Hudson beállt az ajtóba.

- Sherlock.

- Hm.

- Beszéljen John-nal.

- Már beszéltem vele, az álláspontja világos.

- Miért? Mit mondott? – a kérdésre őszintén nem akartam válaszolni, így csak annyit mondtam:

- Válogatott szitkok egy részével fejezte ki magát, és tettlegességet is alkalmazott. Ami eléggé egyértelművé tette a helyzetet.

- Óh egek – mondta, majd távozott, egyedül hagyva a lakásban. Furcsa volt belegondolni. Kell egy ügy. És valaki, aki segít, másnak nem vallanám be, azonban hiányzik a doktorom.