Sherlocked? [*Szünetel* - 2021.04.06-tól]

Esküvő (part 3)

Az ajtóhoz érve Sherlock megállás nélkül szólongatta az õrnagyot és szó szerint dörömbölt az ajtón. Nem sokkal azután szólt ki Sholto, hogy mind megérkeztünk.

- Ha valaki az életemre tör, nem ez lesz az elsõ eset, kész vagyok.

- Õrnagy engedjen be! – próbálkozik John.

- Rúgd be az ajtót! – mondja Mary újdonsült férjének.

- Én nem tenném. Pisztoly van nálam és egy élet rossz beidegzõdései – replikázik az õrnagy.

- Ott nincs biztonságban, bárki is a gyilkos egy zárt ajtó nem állítja meg – jelenti ki a detektív.

- A láthatatlan, a láthatatlan késsel.

- Õrnagy, nem tudom, hogy csinálta így megállítani sem tudom.

- Oldja meg – hangzik az ajtó túloldaláról.

- Mi van? – kapja fel a fejét Sherlock, aminek következtében elkapja meglepett tekintetem.

- Ön a híres Mr. Holmes. Oldja meg az ügyet, Ön jön. Mondja meg hogy csinálta, és kinyitom az ajtót.

- Kérem, nincs idõ játszadozni, engedjen be. Veszélyben van Uram – próbálkozik tovább John a rábeszélõs módszerrel.

- Ahogy Önök is míg itt vannak. Kérem hagyjanak, a rossz hírem ellenére nehezen viselem a járulékos veszteséget.

- Oldja meg... – fordul Mary Sherlock felé, majd tovább vezeti a tekintetét rám – ...oldjátok meg.

- Pardon – a detektív hallhatóan rossz néven vette a már-már paranccsal felérõ kérést.

- Oldjátok meg és kinyitja az ajtót. – ismételi meg elém lépve Mary.

- Ha eddig nem ment, most, hogy lennék rá képes? – folytatja Holmes, amint csendben hallgatok Mary-vel hangtalan társalgást folytatva.

- Mert most fontos... és itt van Hope is – fordul Sherlock-hoz, még mindig elõttem állva.

- Mit beszél? Fékezze meg a feleségét John.

- Igaza van – válaszol egyre feszültebb hangon John.

- Van valami, amit nem említett az üggyel kapcsolatban? Akár egy apró részlet? Bármi, egy külsõ tényezõ, egy személy, aki érdektelenek tûnt... egy másik testõr vagy turista, bármi?

- Nem – néz egyenesen a szemembe a detektív, és kissé sértõdötten folytatja – Mindent figyelembe vettem...

Mint akit elvágtak hallgatott el, és látszott rajta, hogy valami betalált. Épp újra futtatja, amit tud, hogy rájöjjön mit hagyott ki. Nem kellett sok idõ és meglett a megoldás, mint aki megvilágosodott néz John-ra.

- Közlöm John, hogy a felesége a királynõ – mondja miután homlokon puszilta Mary-t majd az ajtóhoz fordult.

- Igen, tudom – jelentette ki a nõ büszkén.

- Sholto õrnagy, senki sem fogja megölni. Attól tartok valaki már órákkal ezelõtt megtette.

- Mit mondott? – értetlenkedik Sholto az ajtó túloldalán.

- Ne vegye le az övét.

- Az övemet?

- Az övét, igen. Bambridge-et órákkal azelõtt leszúrták, hogy mi egyáltalán láttuk. A kapcsos övet magasan hordják a hason, mi sem könnyebb, mint egy kis pengét csempészni a szövetbe. – magyarázza Sherlock.

- Az öv összetartotta a sebet, olyan szoros volt – vonja le a következtetést Watson.

- Pontosan.

- De mikor levette...

- ...a seb szétnyílt. A gyilkos akkor már messze járt – fejezi be Sherlock John mondatát - Sholto õrnagy!

- Akkor az egyenruhámmal akartak megölni. Milyen találó – válaszol az õrmester.

- Megoldotta az ügyet, azt ígérte kinyitja az ajtót. Alkut kötöttünk – próbálkozik most Mary az ajtónál.

- Meg sem tarthattam volna, csak különleges engedélyt kaptam rá. Elképzelni sem bírtam az életet az egyenruha nélkül, jelen körülmények között már nem is kell. Akit ennyien akarnak holtan látni, attól nem szép, ha vitatkozik.

- Akármit mûvel odabenn James, hagyja abba most rögtön. Vagy berúgom az ajtót.

- Mr. Holmes mi hasonlítunk – mondja Sholto figyelmen kívül hagyva John szavait.

- Igen én is azt hiszem – megy bele az eszmefuttatásba a detektív.

- A halálnak is meg van a maga ideje.

- Természetesen.

- És ha itt az ideje vállalni kell. Mint egy katonának.

- Nyilván, viszont nem John esküvõjén. Ilyet mi nem tennénk nem igaz? Maga meg én. Mi ezt nem tennénk meg John Watson-nal – érvel Sherlock.

- Na jó, betöröm.

- Várj, várj, várj, várj... nincs szükség rá. – teszi egy könnyed mozdulattal kezét John vállára Mary; és ahogy kimondta nyílik az ajtó és Sholto jelenik meg benne.

- Azt hiszem orvosi ellátásra szorulok.

- Máris kezelésbe veszem, Uram – John és Mary belép a szobába Sholto után, majd nem sokkal késõbb Sherlock is követi õket.