Legszebb tévedes - Szalai Ádám

4. Tesós nap

A hétvége elteltével hétfőn megkértem Hannát, hogy vigyázzon a kisfiamra mivel ma van az a nap, hogy a testvéremet elviszem a házban, amit neki szánok. Tökéletes agglegény lakás a számára és még közel is van hozzám, lássa a kedvességem pedig világvégére is költözhetne a bajaival és nem kéne istápolnom a kistestvéremet. Milyen nagy testvér lennék, akkor?

Krisztián Németh: Jázmin!

Jázmin Szoboszlai : Némo!

Egész hétvégén bombáztak az üzenetekkel főleg Szalai Ádám, aki most már tudja a titkom. Tudja, hogy van egy fiam és nagyjából összerakta a fiam apukájának a sztoriját bár még nem tökéletes,de eszem ágában sincs neki segítenem.

Krisztián Németh: Szalai miért tudhatja, amit tud?

Miért érdekeli mindenkit a titkom? Igazából nem nagy ügy simán elmondhatnám, de egyszerűen az elvem nem engedelmeskedik hisz ez azén életem, nem tartozik senki másra. Szalai Ádámnak se én mondtam el egyszerűen ott volt és a fiam elárult, én nem akartam,hogy megtudja. Ebben az egészben én vagyok az áldozat!

Jázmin Szoboszlai : Mert nem érdekes titok.

Balázs Dzsudzsák: Akkor elmondhatod.

Jázmin Szoboszlai: Ha egyszer találkoztok velem mondjuk meccsen, akkor ti is rájöttök.

Mindenképpen találkozni fogunk egyszerre a srácokkal, lehet, hogy nem most, de ahogy fejlődik a testvérem úgy kerül magasabb lépcsőfokra a karrierje és talán egyszer a válogatottal fog futballozni. Vagy talán egy – egy foci meccsen találkozok velük hisz a testvérem szeret kijárni foci meccsekre és a fiam is bolondul értük, akkor fény derül a titkomra, ami már nem is annyira titok hisz, ha Szalai Ádám rájött, akkor hamarosan a fél világ. Vagy tudja tartani a száját? Remélem.

-Kire vársz, tesó? – a hang irányában fordultam és a szokásos bugyuta mosolyával lépett mellém. Ugyanaz a mosoly évek óta,mindig így mosolygott, ha valamit forralt ellenem. Túl jól ismerem.

Mielőtt mellém léphetett volna és a kezével megérinthetett volna elugrottam és a kezeimet a mellem alatt összefontam míg a telefonomat a táskában dobtam.

-Mi van félsz? – kérdezte Dominik nevetve, mire megforgattam a szemeimet.

-Tudom mit akartál, öcsi – ráztam meg a fejemet és próbáltam dühösen nézni felé, de egyszerűen nem megy. Már gyerekkoromban se ment pedig idegesített, nagyon idegesített.

-Nem tudhatod míg meg nem tapasztalod, nővérkém – villantotta felém pimasz mosolyát, de csak megráztam a fejem és a fejemmel intettem a kocsim felé, ahova elindultunk.

Mikor a testvérem mellém állt az oldalamban csipet így egy kisebb sikítás hagyta el a szám és már ütöttem volna meg, de futásnak eredt a parkoló felé, ahol a kis kocsim parkolt. Annyira tudtam!Tudja, hogy utálom, ha csipked főleg az oldalamban utálom a csípést és ő mindig megtalálja azt a bizonyos pontot.

A kocsihoz érve ráfújtam és a táskámból elhúztam a kulcsomat,hogy kinyissam a kocsit és azonnal bepattantam míg testvérem mellém pattant, pont remek pillanat egy öklösnek.

-Egálban vagyunk – válaszoltam egy hatalmas vigyorral és az ölében dobtam a táskám míg a kocsi kulcsot bedugtam és bekötöttem magam.

-Most végig fognom kell egy csajos táskát? – kérdezett rá miután bekötötte magát és kifaroltam a parkolóból, mire bólintottam.

-Miért, mire gondoltál? Nem teszem le a földre – válaszoltam egy mosollyal, mire most a testvérem forgatta meg a szemét. -Különben is az a hely, ahol ülsz a táskám helye csak megsúgom és ezt Zsombi is tanúsítja – tettem hozzá mindvégig vigyorogva és célirányosan vezettem a házhoz, amit öcsém számára néztem ki,mondhatni olyan, mintha hazafelé tartanék hisz kísértetéjesen közel találtam lakást neki.