Legszebb tévedes - Szalai Ádám

12. Nyaralunk, bébi

Semmi kedvem Szalai Ádámmal nyaralni menni valójában elgondolkoztam azon, hogy én inkább itthon maradok és majd Hanna és a testvérem vigyáz Zsomborra, de mégis csak az én fiam. Nekem kell rá vigyáznom bár már túlzottan meg szerette a focistát így az elválásban bele fogok halni. Szüksége lesz rám! Mindig szüksége lesz rám hisz ő az én kisfiam, csak az enyém.

Kikellet volna találnom valami jó indokot, hogy nem tudunk menni hisz a nyaralás után még jobban fog Szalai Ádámhoz kötődni, az én nagy szerencsémre.

Kifújva a levegőt húztam fel a cipőmet és az emelet felé tekintettem mivel a bőröndök már az ajtóban várakoznak.

-Nyaralunk,nyaralunk – futott le a lépcsőn Zsombor, mire egy mosollyal bólintottam. Imádom boldognak látni, igaz, hogy ennek nem én vagyok az oka, de azért jó érzés.

-Nyugalom, baba – szóltam rá vidáman, de miután felhúzta egyedül a cipőjét folytatta az ugrálást míg fel nem kaptam és mosolyogva pusziltam halálra míg ő nevetve próbált kiszabadulni a mancsaim közül. Imádom, a kis baba pofiját csókolgatni!

Hirtelen a csengő szóra lettem figyelmes így abba hagytam a puszilgatást,de nem tettem le a fiam így együtt nyitottunk ajtót. Mihelyst a fiam meglátta az ajtóban ácsorgó személyt szinte megőrült így letettem, hogy a focista nyakában vesse magát. Viszlát, anyu.

-A testvéremmel megyünk és Hannával – vágtam rá miközben a kezeimet összefontam a mellem alatt.

-Változott a terv – válaszolta, mire a fejemet oldalra billentettem. -Mind együtt utazunk – vágta vidáman, mire én azonnal rázni kezdtem a fejem. Na még mit nem! Nem utazok vele még a kocsiban is.

-Nem férnek be a csomagok – válaszoltam, mire Szalai tovább vigyorgott.

-Dehogynem, már csak a ti csomagotok vannak – lépett kijjebb Szalai a fiammal az ölében, hogy én is kiálljak és az autóra pillantsak. Nem kell mondani meg is tettem és az autóban Hanna és a testvérem ült. Francban! -Bepakolom a cuccotokat, ti addig üljetek be –tette le a fiamat, aki már a kocsi felé rohant, de felé kiáltottam így fél úton megállt.

-Gyerekülés – vágtam rá, mire Szalai a kezét a vállamra tette, de azonnal leráztam onnan.

-Hanna kocsijából át tettük az enyémben – tette fel a kezét védekezően, mire bosszúsan fújtam egyet.

Miután Szalai megfogta a bőröndöket elindult a kocsija felé addig én utoljára körben néztem aztán bezártam az ajtót, hogy én is a kocsi felé menjek. Zsombor már hátul ült a két árulóval együtt így nekem maradt az a megtisztelő hely, hogy Szalai mellett üljek. Remek.

Valaki a repülőtérig kiugrik a kocsiból és sanszos, hogy én leszek az.

A kocsiban bepattanva azonnal bekötöttem magam míg Szalai beindította a motort és elhaladtunk a házunktól. Szalaira néztem,aki futtában kötötte be magát így a kezemet a kormányra tettem,hogy nyugodtan kösse be magát.

-Köszi– mosolyog rám miután végzett, mire csak megvontam a vállam.

-Ha az indulás előtt bekötöd magad, akkor nem lenne ilyen problémád –vágtam rá, mire az illető csak megrázta a fejét nevetve.

-Anyu is így köti be magát mindig útközben – szólalt meg mögöttünk Zsombi, mire homlokon csaptam magam.

-Csak,ha sietek valahova, kicsim – néztem hátra mosolyogva, mire Hanna felhúzta a szemöldökét, de ő jobb, ha csendben marad. Két kezemen nem tudom megszámolni hány büntetést kapott azért, mert nem volt bekötve.