ᴍɪɴᴅᴇɴ ɪᴛᴛ ᴋᴇᴢᴅᴏ̋ᴅᴏ̈ᴛᴛ
„-Jázmin, várj egy kicsit - nyúlt a karom után, de azonnal elrántottam a karomat és a kezeimet összefontam melleim alatt míg a fejemet kissé oldalra billentettem. ¬-Szeretlek! Szeretlek boldognak, nyugodtnak és gondtalannak lá...
Szőke, hosszú hajamat lófarokban kötöttem és miután a tükörben tekintettem egy elégedett mosollyal léptem el a tükörtől, hogy kilépjek a fürdőszobából. A kezemet gömbölyödő pocakomra simítottam, ahol a kisfiam dugta ki a kis lábát, mire egy mosollyal cirógattam a kis talpát a hasamon keresztül.
-Kész vagy? - néz rám egy mosollyal Krisztián miközben felém lépked és a kezét a hasamra simítja az én kezemre, mire egy mosollyal bólintottam és ajkaimra egy csókot nyomott. -Szeretlek titeket – súgta miközben a homlokát a homlokomnak döntötte és belenéztem mogyoró barna tekintetében, amik csillogtak a boldogságtól mégis az a emlék jut eszembe mikor először a szemeiben néztem, részegen ismertem meg egy pesti kocsmában. Furcsa, egy ismerkedés, de azóta elválaszthatatlanok vagyunk. Még most is emlékszem, ahogy mellém tántorgott és elkezdte a cipőmet dicsérni. Vicces volt, de jóképű vicces.
-Szeretlek – válaszoltam mosolyogva, mire az orrom hegyére egy csókot nyomott.
-Mindig és örökre – tette hozzá nyomatékosítva egy mosollyal.
-Nem fognak hiányozni a haverok? Tudod a lazulás, ivászat, bulizás és a többi – a kezemet a mellkasára helyeztem és apró köröket rajzoltam a póló anyagára miközben Krisztián az állam alányúlt ezzel kötelezve, hogy felé tekintsek.
-Befejeznéd a hülyeségeid? - kérdezett rá, mire kérdően ránéztem, de ő csak megforgatta a szemét. -Szeretlek. Mindennél jobban szeretlek téged és a kisfiunkat, sose hagynálak el titeket. - Vágta rá,mire a szám egy mosolyra húzódott és a fejemet a mellkasára fektettem míg Krisztián átkarolta a derekamat és szorosan tartotta karjaiban.
-Lassan indulnunk kéne így is késésbe vagyunk – szólított meg Krisztián pár perc után, az idő alatt én a mellkasán pihentem míg ő apró puszikat nyomott a fejem búbjára, de mint minden jónak egyszer vége szakad. Sajnos.
-Nem akarok – biggyesztette ajkakkal néztem fel rá, mire nevetve megrázta a fejét.
-Nem akarod látni a gyönyörű fiunkat? - kérdezett rá vidáman, mire a fejemet a mellkasában fúrtam aztán bűnbánóan újra felé néztem.
-Szörnyű anya vagyok – válaszoltam, mire a kezét az arcomra simította és egy mosollyal megrázta a fejét.
-Csak fáradt és inkább a kezedben tartanád a fiunkat, hidd el átérzem – válaszolta Krisztián, mire a fejemet oldalra döntöttem. -Alig várom, hogy már a karomba tarthassam a fiamat, a fiunkat és együtt lehessünk hárman. Te, ő és én, örökké – a végén belecsípett az arcomban, mire játékosan elütöttem a kezét, de a következő pillanatban megragadta ismét az arcom és lehajolt, hogy ajkaink ismét összeérjenek.
Teljesen elgyengülők, ha a közelemben van, de ha nincs a közelemben, akkor megőrülök. Az ujjai közé csavart szó szerint, egyszerűen szeretem. Beleszerettem a részeges tekintetében, a folyton pörgő életmódjában és beleszerettem abba ahogy él, és amivé válok mellette, egyszerűen felpörgeti az unalmas hétköznapjaim. Szeretem őt és az, hogy nélküle éljem le az életem hátralévő pillanatait nem, hogy lehetetlen, de elképzelhetetlen.
KÉT ÉVVEL KÉSŐBB
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
