Legszebb tévedes - Szalai Ádám

8. Másnap reggel

Óvatosan nyitottam ki a szemeimet, de a nap sugarai, amik a szobát elárasztották fénnyel arra ösztönöztek, hogy inkább hagyjam lehunyva a szemeimet így inkább úgy tettem, mintha aludnék. Átfordultam a másik oldalra, de egy mellkasban ütköztem mégse érdekelt, a fejemet a mellkasra helyeztem és kezemmel átöleltem és úgy tettem, mintha egy puha párnán lenne a fejem alatt és aludtam tovább.

-Jó reggelt, szerelmem – a személy, akin fekszek a kezével az arcomat kezdte elsimogatni miközben másik kezével a tenyeremért nyúlt, hogy összekulcsolja kezeinket és én hagytam neki. Miért hagytam neki?

Újra kinyitottam a szemeimet és a mellkasára tekintettem először, ami párnámként szolgál aztán feljebb tekintettem és a történtek összeálltak így gyorsan felültem ijedtemben. Hogy feledhettem el, hogy Szalai Ádámmal a múlt éjjel lefeküdtem? Józanok voltunk.

Egyszerűen túl jó volt, Jázmin!

A nagy büdös francokat volt jó! Szörnyű volt. Még csak nem is kedvelem.

-Ennek nem kellett volna megtörténnie – szólaltam meg, mire Szalai feljebb ült és kérdően nézett felém. Persze, az én ötletem volt az egész „csókolj meg" dolog és emlékszek, hogy ő rákérdezett akarom e és én beleegyeztem. Totál nem vagyok magamnál! Orvosra van szükségem,de azonnal.

-Te akartad, babám – szólalt meg,mire felé néztem és igaz megszoktam a becézéseit most mégis hozzá vágtam a párnámat.

-Segíteni akartam neked, hogy ne tégy kárt önmagadban – vágtam rá, mire a szemöldöke a magasban szökött. -Dia mondta, hogy képes vagy rá és ő küldött – tettem hozzá, mire nevetve megrázta a fejét. Most meg mi a franc van?

-Szerintem Dia nem ezt mondta – rázta meg a fejét nevetve.

-De igen!

-O, igen, akkor, hogy mondta? –kérdezett rá oldalra billentett fejjel, de az a idegesítő mosolya nem hervadt le az arcáról.

-Nem tudom csak az elejét hallottam,mert – a mondat felénél fejben csaptam magamat. O, én idióta! Totálisan félre értem Diát és bezavarta Szalainak a felhorzsolt keze is. Nem magában tesz kárt, hanem a hotel szobán...

-Szóval, akkor holnap este egy vacsora? – kérdezett rá vidáman, mire a szemöldököm a magasban szökött, mire azonnal rázni kezdtem a fejemet.

-Ha te lennél az utolsó férfi a földön, akkor se mennék veled randevúra – vágtam rá, de csak nevetve megrázta a fejét. -Különben is mi történt a kezeddel? – böktem a kezére, ahol a bőr feljött, mire megnézte, de csak megvonta a vállát míg én oldalra billentettem a fejemet. A meccs alatt nem volt olyan a keze szóval valamit csinálhatott vele.

-Semmiség – válaszolta, mire felhúztam a szemöldököm, de csak megrázta a fejét. -Semmiség, csak a csempe rohadt jól bírja az ütést – válaszolta, mire megforgattam a szemeimet. Szóval, ha jól értem bement a fürdőszobában és a csempével bokszolt. Ez igen, ilyen egy érett férfi, aki idén tölti a 30.születésnapját.

-Mindegy – ráztam meg a fejemet és lábaimat a parkettára helyeztem míg a fehér lepedőt magam köré csavartam. Tényleg a hotelekben miért minden ágynemű fehér, mint a filmekben? -Jobb lesz, ha úgy teszünk, mintha ez meg se történt – néztem Szalai felé miközben felálltam az ágyról és a ruháim keresésére indultam, amik össze – vissza el voltak dobálva a földön. Szerencsére minden ruhadarabon épségben meglett még a fehérneműim is épen megúszta pedig már kérni akartam újat Szalaitól.

-Én nem tudom meg nem történté tenni ezt az egészet – szólalt fel Ádám miközben a fürdő felé lépkedtem így újra az ágy felé tekintettem. -Jázmin,nekem ez az egész igen is jelentet valami – felállt az ágyról és nem törődött arról, hogy semmi sincs rajta csak egyre közelebb lépett felém míg én próbáltam a szemében nézni és nem a méretes szerszáma felé. Nehéz a kísértés.