Legszebb tévedes - Szalai Ádám

10. Féltékenység

Vasárnap korán érkeztünk haza mivel hétfőn mindannyiunknak munka van kivéve az öcsémnek és a fiamnak mivel Zsombor hétfőtől a keresztapjával „nyaral" Budapesten. Ha már a testvéremnek nem lesznek edzései, akkor vegye ki a részét a keresztapaságban így a délutánjaim szabadok és tudok egy kicsit magammal törődni. Bár a fiam helyett most Hanna rángat el mindenhova délutánként, mivel vagy cipőt keress, vagy valami új ruhát, vagy csak rájön a körülnézési vágy és a végén vesz egy könyvet, hogy vegyen valamit, mert Hanna sose megy haza üres kézzel.

Dáviddal a pincérrel egy ideig beszélgettem mivel felhívtam, de mikor közöltem vele, hogy pesti vagyok a kapcsolatunk, ami kialakulóban volt elillant. Valójában nem bántam, de jó volt az a időszak mikor beszéltem vele hisz a csoportban tudtam Szalai agyát húzni és az eléggé jó érzés. Igen, visszatértem a csoportban is, mondhatni.

-Ma mit akarsz venni? - kérdeztem legjobb barátnőmet, amint beléptünk a plázában.

-Semmit – vágta rá mosolyogva, mire megforgattam a szemem.

-Szóval mindent, értem – válaszoltam vigyorogva.

-Mi a helyzet a lovagoddal? - váltott témát Hanna vigyorogva, mire megforgattam a szememet és egy kicsit meglöktem. -Mi van a pincér srácról se lehet kérdezni? - emelte a magasban a kezét, de csak megráztam a fejemet. Nem, mert nem Dávidra gondolt, mivel róla mindent tud és tudja mi lett Dáviddal a vége. -Jó, akkor mi van Szalaival? - kérdezett rá, mire fújtam egyet. Most próbálja elhitetni, hogy az első kérdésben nem Szalaira gondolt pedig tudom, hogy rágondolt. Úgy próbál összeterelni Szalaival, mintha állatok lennék, jó, hogy nem zárt be minket egy karámban, mint a lovakat. Megtenné.

-Mikor fogod már fel, hogy semmi sincs köztem és Szalai közt? - kérdeztem rá kicsit ingerülten, mire Hanna megvonta a vállát. Sejtettem.

-Mikor fogod fel, hogy tökéletesen passzolnátok egymáshoz? - kérdezett vissza, de csak rámorogtam, mint a macskák mikor dühösek. Igen volt egy kis cicám még, akkor mikor a szüleimnél laktam, de Dominik elüldözte, mert folyton rugdosta. Szörnyeteg egy öcsém van!

-Rohadtul nem passzolok Szalaihoz – vágtam rá, mire Hanna felnevetett. Utálom mikor kineveti, amit mondok egyszerűen ilyenkor itt hagynám a francban és vásároljon egyedül, de mégis csak a legjobb barátnőm.

-Jó,akkor nem passzoltok egymáshoz – válaszolta, mire kérdően felé néztem. Tessék? Eddig még sose értett velem egyet, ez új. -De Szalai szerelmes beléd hisz totálisan féltékeny Dávidra – tette hozzá mosolyogva, mire megforgattam a szemeimet bár igazat kell neki adnom hisz pontosan jól tudom, hogy Szalai féltékeny. Még élveztem is a helyzetet, hogy egy féltékeny öszvér sőt kit áltatok ahányszor van alkalmam, akkor a csoportban folytatom a kis játékom hadd pufogjon. Kicsit élvezem, hogy féltékeny.

Jó, nagyon élvezem, de attól még nem vagyok belé szerelmes! Különben is én sose lennék féltékeny, pont rá nem lennék féltékeny.

-Élvezem is, hogy piszkálhatom valamivel – válaszoltam vigyorogva.

-Aha, és nem érzel semmit iránta – vágta rá Hanna nevetve.

-Mert nem is! Hisz én nem lennék féltékeny, ha ő flörtölne egy lánnyal – tettem hozzá egy győztes mosollyal, de Hanna csak megforgatta a szemét. Nem hisz nekem pedig igazat mondom, én nem lennék rá féltékeny. Tőlem ötven nővel összefeküdhetett, akkor se kezdenék elféltékenykedni.

Ötven nő? És te vagy az ötvenedik?

Nem, nem és nem! Komolyan kezdem azt hinni, hogy a belső hangommal nem vagyok azonos véleményen. Ő mást gondol míg én csak jártatom a pofám...