Legszebb tévedes - Szalai Ádám

9.Balatoni nyár

Két hét telt el a meccs óta és minden visszaállt a rendes kerékvágásban, fura módon Szalai nem zaklatott még a csoportban se bár a munka miatt eléggé elhanyagoltam a csoportot és Zsombor miatt, de többet jelent nekem a fiam, mint egy csoport. Különben is a napjaim sokkal nyugodtabbak voltak és igaz, hogy a srácokkal az andorrai meccs óta nem beszéltem, megtudtam, hogy a társaságnak is elkezdődött a jól megérdemelt szünet és itthon lehetnek. Furcsa is, hogy Szalai nem bukkant fel, szinte már hiányolom.

Vagy mégse.

-Indulunk már? - futott le az emeletről Zsombor és azonnal a cipős szekrényhez szaladt, hogy felvegye a szandálját és a kék baseball sapkáját.

-Bepakoltunk mindent - jelent meg Hanna és mögötte testvérem, mire a fejemet oldalra billentettem.

-Bepakoltam - helyesbítette Dominik, mire Hanna gyomorszájon könyökölte. Gondoltam, hogy a testvérem pakolt és Hanna inkább dirigált, ő inkább a dirigáláshoz ért.

-Menjünk - dobbantott a lábával Zsombor, de Dominik egyből felkapta.

-Ne siess, törpe - rázta a fel a testvérem az unokaöccsét és egy mosollyal néztem őket.

Hanna megzavarta a kettőjük harcát, gondolom már ő is a Balaton parton barnulna már mióta nyafog a munkahelyén, hogy szabadságra akar menni. Igaz, ez még nem az igazi nyaralás hisz csak hétvégére megyünk le, de pont erre a hétvégére mondanak kánikulát így legalább hétfőre frissen, pirultan tudunk újra munkában állni. Már, ha fel lehet készülni a hétfőre.

Mire elindultunk nagy nehezen és kisorsolták ki ül az anyós ülésen a szőke hajamban megjelent egy ősz hajszál, de végül is a testvérem került előre így végig kell hallgatnom a KRESZ tudását mivel épp a jogosítványt szeretné lerakni így gőzerővel hajt míg az ideje engedi. Így végig kellett hallgatnom az összes vezetésemmel való beszólását, szerintem hazafelé a buszozik, vagy stoppol, mert kirakom.

Körülbelül az út egy órás volt és, hogy elnyomjam az öcsém mondanivalóját bekapcsoltam a rádiót és teli torokból énekeltem, persze ez se tetszett neki, szerinte figyelnem kéne az útra.

Miután beértünk Fonyódra a GPS navigációt bekapcsolva beírtam a pontos címet, ahol két napot megszállunk, egy idős pártól béreltük ki a házat, ami egy kicsi faház két szobával, egy konyhával, egy fürdővel és egy kicsi nappalival. Mikor megérkeztünk átvettük a kulcsokat és elsőként berendezkedtünk bár Zsombor inkább átöltözött fürdőgatyában mivel a strand pár percre van tőlünk, vagyis az utca végén.

-Alszok a kanapén - ugrott a kanapéra Hanna mosolyogva.

-Aludj a kis szobában majd én alszok itt - vágta rá Dominik.

-Hú-ha, de gavallér valaki - állt fel Hanna mosolyogva, de testvérem csak megvonta a vállát. -Köszi, Dominik - mosolygott rá és a bikinijével a kezében a fürdőszobában ment míg testvérem mosolyogva nézett utána, mire a vállára csaptam.

-Ne bámuld - vágtam rá, mire felém nézett. -Cselekedj, tesó - mosolyogtam rá, igaz, hogy Hanna nem hajlik a fiatalabb srácokra sokkal inkább az idősebb fiúkra bukik pedig ő és a testvérem tökéletesek lennének együtt.

-Sose fog összejönni velem ezt ő is megmondta csak egy testvérként néz rám - válaszolta Dominik lehajtva a fejét, mire a kezemet a vállára helyeztem.

-Nem szabad feladni, mert mindig van egy icipici remény - ez a mondat nagyon hasonlít valaki mondatához, igaz nem ugyanúgy fogalmaztunk, de Szalai is hasonlókat mondott nekem. Ő lát egy kicsi esélyt és él vele mégse keresett.