Csak Te meg Én... És ő (Larry Stylinson) ♤befejezett♤

42. rész

 Louis szemszög

Harryvel a szobánkban fekszünk, elnyúlva a nagy franciaágyunkon. Csak most jutott eszembe, hogy tegnap nem beszéltem a babámmal, arról a szeret-nem szeret dologról. Itt az idő. Most vagy soha!

- Szerelmem?

- Igen, bébi?

- Azt mondta anya, rémálmaid voltak amíg nem voltam itt veled. -nyomtam egy csóko a homlokára.

- Jah... -kacagott fel kínosan - azoknak már vége. Jól vagyok.

- Csak tudod, nem csak ennyit mondott... Elmondta, hogy végig azt hajtogattad, valójában nem is szeretlek, csupán megjátszom magam. És hogy szerinted csupán a baba miatt vagyok melletted, nem pedig azért mert valósak az érzéseim... El sem tudod képzelni, mennyire fájt nekem ilyeneket hallani.

- Lou, mondd, tévedtem? Gondolkozz el, szerinted tévedtem? Valld be, hogy ha nem lenne a hasamban a gyereked, már rég eldobtál volna magadtól. Már rég egy híresség párja lennél. Csak ugye, én mindent tönkretettem. - mondta mindezt, halál komoly arccal. Lesokkolt amit mondott. Honnan szedett ilyen marhaságokat?

- Bébi, honnan  a jó fenéből szedtél ilyen marhaságokat? Én szeretlek. Teljes szívemből. Ez az igazság.Ez nem színjáték. Ha nem szeretnélek, nem becéznélek. Nem lennék melletted. De itt vagyok. Becézlek, és mindennél jobban szeretlek. - szívemből mondtam minden szót. Arcán mégis hitetlenséget láttam. Csak azt tudnám, miért ragaszkodik ehhez a marhasághoz ennyire.

- Nagyon szeretnék hinni neked. Ha megtehetném, én volnék a világ legboldogabb embere. Valahogy mégsem vagyok képes elhinni a szavaid. Már egyszer ugyan ezekkel a szavakkal be lettem csapva. Mélypontra kerültem, amiatt az ember miatt, aki hasonlódolgokat mondott nekem, mint te. Mindössze annyi a különbség, hogy őt nem szerettem ennyire mint téged, s neki nem vártam a gyermekét. 16 voltam. Egy igazi kölyök. Megbíztam benne, s ő elárult. - könnyeztek be smaragd pislogói.

- Hazzym. Ha megkérlek elmeséled hogy volt? Szeretném tudni, mi miatt kételkedsz az érzéseimben. -erősen hallgatott, de hosszas könyörgés után, elmondta. Elmondott mindent. A végére, már konkrétan zokogott. Magamhoz ölelve próbáltam vigasztalni. A végén már azt hajtogatta hisz nekem. Bocsánatot kért tőlem a hitetlenségéért. De ha belegondolok megértem. Megbízott abban a marhában, de az ocsmány módon elhajította. Én sosem volnék ehhez még csak hasonlóra se. Egy kis idő után már csak az egyenletes szuszogását hallottam, s éreztem. Elaludt. Elaludt a karjaim között. Nyomtam egy puszit a feje búbjára és vissza eldőltem az ágyon, magammal döntve, apró szerelmemet is. Remélem mire felébred, megnyugszik, s elhiszi, hogy tényleg, mindennél jobban szeretem őt.