Csak Te meg Én... És ő (Larry Stylinson) ♤befejezett♤

54.rész

Szeretlek titeket 😙😗
Zokogva esek össze, mire anya odaugrik mellém, s faggat, hogy mi történt. Én csak a fejem rázom és azt motyogom: "Lehetetlen"
Az elején alig hallhatón mondom, de az idő múlásával már azt ordítom:"miért?"
A hangomra Zayn felèbred és hozzám rohan. Anyát utánozva simogatja a hátam.
- Haver, mi történt? Fáj valamid? Rosszul vagy?
- Z- Zaynh - szipogom- mondd hogy ez nem igaz! Mondh hogy ténylegh létezik Louis.
- Persze hogy létezik, ne viccelj. - megkönnyebbúlve nézek fel rá - A kedvenc énekesünk. Ne butáskodj. Eggyütt szoktuk hallgatni a zenéit.
A megnyugvásom épp olyan gyorsan tűnt el, mint ahogy jött. Ha lehet még keservesebben zokogtam. Nem vagyok egy hívő típus, de könyörögni kezdtem Istennek, hogy felébredjek.
Semmi.
Anya, Zayn és a frissen érkezett Gemma nem értette mi van velem. Egy idő után Z felkapott és bevitt a szobámba. Lefektetett. A Nap bőszen sütött, a szobát teljesen beborította a fénye. Kinzón égette a szemem. Tényleg fájt.
- Bro, kérlek csípj meg felébredjek.- mondtam Zaynnek, aki gondolkodás nélkül megtette.
- Áu! A francba ez fáj!
- Te mondtad.
Mi. A. Fasz. Van. Most?? Mi a halálom az, hogy fájt és NEM ébredtem fel? Édes jó Istenem, mondd, hogy ez nem a valóság!
- Istenem! Add hogy ez-ez nemh a való-ság! -kezdtem újra zokogni - A-add h-hogy fe-felébred-jek és e-egy jó na-gyot ne-vessek az e-egé-szen! KÖNYÖRGÖM! -ordítottam végül.
- Hazz, nyugodj meg. Minden rendben lesz. Nagyon valóságos volt az álmod, ugye? - mondta Z -elmeséled?
Megtettem, mire szorosan megölelt.
- Nyugi Hazz, minden a legnagyobb rendben lesz. Egy kis idő és elfelejted az álmod.
-Nem akarom. Az nem csak egy álom volt! Ez az álom. FEL AKAROK ÉBREDNI! -kezdtem el vagdosni magam az ágyhoz, mire szorosan lefogott.
Meg akarok halni.