Csak Te meg Én... És ő (Larry Stylinson) ♤befejezett♤

45. rész

Louis szemszög

Már eltelt egy újabb hét. Hazza belépett a 28. hétbe a kisfiukkal. Voltunk az itteni nőgyógyászaton, ahol természetesen ismertek engem, így előre lettünk engedve. A baba November 21.-ére lett kiírva. Szerelmemmel az ágyunkon fekszünk.Én a hasát simogatom, miközben átölelem. Ő visszaölel.

- Bébi, lassan el kellene gondolkodnunk a baba nevén. - jutott eszembe.

- Igazad lehet. Te mire gondoltál?

- Én a Mark-ra, de fogalmam sincs. És te?

- Nekem a Sam tetszik.

- Mark vagy Sam? - gondolkodtunk el.

- Nehéz kérdés.... - sóhajtott.

- Hazzy, én szeretném, ha te neveznéd el a gyermekünket. - néztem bele mélye a szemébe.

- Hogy? Dehát, a te gyereked is. Nem is gondoltál rá, hogy esetleg te nevezd el? - nézett rám értetlen fejjel.

- De gondoltam rá. Viszont ha úgy nézzük te leszel az "anyja" azaz aki világra hozza. Ráadásul, te vagy életem értelme. Ezért szeretném, ha a kis szemünk fényének, olyan neve lenne ami neked tetszik. - somolyogtam rá, biztatóan.

- Akkor mit szólnál, ha kitalálnánk egy új nevet? Ami se nem Sam se nem Mark. Egy teljesen más nevet. - mondta miközben elgondolkodott.

- Anthony. - mondtuk egyszerre, majd felnevettünk.

- Akkor ez eldöntetett. A kisfiunk neve Anthony lesz.

- Anthony Styles Tomlinson. - mondta ki hangosan a teljes nevet.

- Ez tetszik. - kacagott fel, és szorosan hozzám bújt.

- Alig várom már, hogy megszülessen a pici. Alig várom már, hogy apuka legyek. - mondtam ki a dolgokat amik eszembe jutottak.

- Igen, én is. Csend telepedett közénk. Mind a ketten teljesen elmerengve feküdtünk. Elképzeltem ahogy a kis totyogó Anthony-val fogócskázunk. Hazz a kanapén ül. Néz minket és hallgatja a pici Tony kacarászását és ahogy a segítségéért kiabál. Apukája egyből felkel és felkapja a pici szeme fényét. A levegőben, magasra emelve játszik vele, miközben én odamegyek és ahogy leereszti a magasból An-t, egy csókot hintek ajkaira.