Csak Te meg Én... És ő (Larry Stylinson) ♤befejezett♤

18. rész

Jee! Jó olvasást!!!!

Annyira örülök. Lou végre felébredt. Megbocsátottam neki. Azt mondta imád engem! Most lett vége a visitnek egy bő húsz perce. Beszélnem kell az orvossal. Csak találnám meg! Körberohangáltam a kórházat. De sehol sem találom. Segítségre lenne szükségem. Szerencsére épp ekkor jött ki egy nővér az egyik kórteremből.

- Elnézést, kisasszony!- szóltam oda neki.

- Igen? – kérdezte vékony hangon.

- Esetleg nem tudja véletlen, hogy merre találom Dr. Kutcher-t?

- Hm... - gondolkodott el. – Szerintem az irodájában lehet. Szóljak neki?

- Azt megköszönném, kisasszony. – mosolyogtam rá. Elpirulva fordult meg és sétált el. Pár percel később visszatért az orvos kíséretében.

- Igen? – jött oda hozzám, Dr. Kutcher.

- Érdeklődni szeretnék.

- Milyen ügyben? – kérdezte, kis mosollyal az arcán.

- Louis Tomlinsonról.

- Hm... - gondolkodott el, hogy ki az. – Igen?

- Megtudhatnám, hogy mikor jöhet haza?

- Ha nem fáj semmije, és nem lezs rosszul akkor három nap múlva mehet is. –mosolygott.

- Köszönöm szépen. – köszöntem meg fülig érő mosollyal. Alig várom már, hogy hazajöhessen.

Visszamentem Louis-hoz a szobájába. Még mindig békésen aludt. Leültem a megszokott helyemre, kezeim közé fogtam az övét és simogatni kezdtem.

- Soha többé ne csinálj ilyet. –suttogtam.

- De ha nem csinálom, soha nem álltál volna velem újra szóba. – suttogta ő is. A meglepődöttségtől, majdnem leestem a támlás székről.

- Előbb-utóbb úgyis feladtam volna, és átmegyek hozzád. – mondtam.

- De én az nem tudtam volna kivárni. Az hittem örökre elveszítelek. – lábadtak könnybe, tengerkék szemei.

- Én is ugyan ezt hittem, amikor megláttalak két hete a saját véredben feküdni. – sóhajtottam, majd kicsordult egy könnycsepp a szememből.

- De itt vagyok. –suttogta.

- Ahogy én is. – somolyogtam

- Várj!

- Hm?

- Két hete?!

- Igen. Két hétig voltál kómában. De most már itt vagy velem. – adtam egy csókot a szájára. A nem fájós kezével átkarolta a nyakam és egy hosszú, szenvedélyes csókba invitált. Úgy hiányzott már ez!

- Szeretlek Hazzus. –suttogta ajkaimra. Elpirultam.

- Én is szeretlek Boo.