Csak Te meg Én... És ő (Larry Stylinson) ♤befejezett♤

35. rész

Ahogy megbeszéltük, Harry és én múlt éjjel felavattuk a szobámat. Elmondhatatlanul hiányzott már, hogy életem szerelme alattam vonagoljon, hogy úgy kapaszkodjom belém mintha az élete függne tőle, hogy a fülembe nyögje a nevem, s azt mennyire szeret.
-Lou gyere ebédelni. - jött be a szobámba a hugom.
Nagy nehezen feltábászkodtam és elindultam a konyha felé. A lehető legnagyobb meglepődésemre Hazzra és apára a kanapén találtam rá, ahogy épp valamilyen focimeccset néztek, a tévevel ordítoztak és lebeszélik mekkora nyomorék az a játékos, aki kihagyta azt a gólt.
- Gyere kicsim ülj le. Apádék hamarosan jönnek, legalább is remélem. Elvégre már majdnem másfél órája üllnek a tévé előtt. - bólintottam. Már mindenki leült és épp kiabálni akartunk Hazzéknak, hogy jöjjenek ebédelni, amikor hatalmas ujjongásokat és kiabálásokat hallottunk. Mindannyian felkeltünk, hogy megnézzük mi történt , s ekkor láttuk meg, hogy Dan és Harry a kanapé előtt ugrándozva ölelik át egymást. Ahogy szerelmem meglátott egyből hozzám futott és hevesen megcsókolt.
- Lou bébi, megnyertük! A csapatunk megnyerte!
- Ez nagyszerű Hazzy, de mostmár gyertek enni. - ekkor ért oda Dan, aki átkarolta H-t és úgy mentek el az étkező asztalig. Ahogy szerelmem leült, egyből a hasára semított.
- Drágám mi a baj? - kérdeztem, aggódva.
- Azt hiszem, nem kellett volna ennyit ugrálnom. - vakargatta a tarkóját.
- Rosszul vagy? Felmész lefeküdni? Felvigyem az ebédet?
- Ugyan Lou, hagyd már. Jól vagyok. Tényleg minden rendben.
- Hát rendben, de ha bármi baj van, szólj.
- Jay, ez isteni finom.
- Valóban? Pedig nem nagy dolog, és ez Louis kedvence.
- Megértem, hogy miért. Egyszer muszály lesz megtanítanod nekem az elkészítését.
- Rendben, de most egyél, mert két személy helyett kell enned. - Mosolygott.
°~°~°~°~°~°~°
Ebéd után felmentünk a szobámba és elterültünk az ágyon. Már majdnem elaludtunk, amikor egy ismerős férfi hang halatszott a folyosóról.
- Louis Tomlinson, egyáltalán nem szégyenled magad?! Haza jössz és nekem nem is... -ahogy beért a szobába cseppet lefagyott- szólsz? - motyogta inkább csak magának.
- Neked is szia, Liam.