Csak Te meg Én... És ő (Larry Stylinson) ♤befejezett♤

24. rész

Szépen lassan visszatérek az íráshoz és megpróbálok minél több rész kirakni, minél rövidebb idő alatt (kb mint eddig). Köszi szépen, hogy olvassátok a történetemet, és hogy kommenteltek is. El sem tudjátok képzelni, mennyire boldog vagyok, a válaszolgatás közben :D Jó olvasást ;)

Harry szemszög.

Reggel szerelmem karjai között ébredtem. Ugyan abban a pozícióban, mint ahogy elaludtunk. Szorosan ölelt magához, mint aki nem akarna esélyt adni nekem, a szökésre. De miért is szöknék, én el? Nagyon csodálatos nekem, itt az óvó karjai között, a közös otthonunkban, a pocakomban a szerelmünk jelképével. Nem is lehetne nekem jobb. Azt ugyan nem mondom, hogy a csöppecskénk nem ért váratlanul, de mégis... az életünk egy fontos pontját jelképezi, ezért érte bármit képes vagyok elviselni. Például a reggeli rosszulléteket, a hangulatingadozásokat, a mértéktelen étvágyat és az önbizalomhiányt. Lou végig mellettem áll és segít. Elhalmoz bókokkal és minden adandó alkalommal, elmondja, hogy mennyire szeret, s hogy számára mi vagyunk a legfontosabbak. Rövid kis csókokat érzékeltem, göndör tincseimnél. Lou felébredt. Lehetőleg még szorosabban tart a karjai között. Balkeze a csípőmről a hasamra vándorolt és simogatni kezdte. Ez mostanra szokásává vált. Majdnem minden reggel arra ébredek, hogy a fejem, avagy a hasam simogatja és csókolgatja. Elmondhatatlanul szeretem az efféle kedvességeit. Enged az ölelésén, így a íriszeibe tudok nézni. A tengerkék íriszekből árad a szeretet, a szerelem. Feljebb mászok az ágyban, úgy hogy szemeink egyvonalban legyenek, s hosszan szerelmesen csókolom. Beletúrok barna hajába, s kissé meg is húzom. Kezeivel a derekam simogatja. Hoszú percekkel később, amikor befejezzük egymás csókolgatását, felkelt. Egy gyors puszit nyomott a homlokomra és a pocimra, majd kiment. Nem igazán foglalkoztam vele, az álmosság erősebb volt. Visszaaludtam. Arra ébredtem, hogy Tommo csókolgat és szólongat. Ahogy kinyitottam, pislogóim megláttam a szerelmem s a kezében elhelyezkedő tálcát. Felültem, majd az ölembe rakta a kis asztalszerűséget. Rajta juharszirupos gofrival, narancslével, és evőeszközökkel. Lassan daraboltam fel az elsőt, kis falatokra. A villám hegyére szúrva Boo szájához nyújtottam. Mosolyogva falta be, az elé tartott darabot. Így ettük meg az egészet. Valahogy annyira romantikus volt. Annyira különleges. Kiváltságosnak éreztem magam, hogy Lou velem csinál ilyen dolgokat. Hogy nekem készít reggelit, hogy engem köszönt csókkal ébredés-, és haza érkezése után, hogy velem lakik együtt, hogy engem becézget és szólít Édesemnek. Eme gondolatokra ismét kicsordultak a könnyeim. Tommo arcomra simítva törölte le az apró cseppeket, majd a szám szélén maradt szirupot, apró puszikkal nyalogatta le. Felkuncogtam. Annyira aranyos volt, akár egy kiskutya.