Miután befejezték a fiúk az evést kimentünk az épület elé, majd elbúcsúztunk Wyattől és Jaedentől. Én megöleltem először Wyattet aztán Jaedent. Jack ugyan ezt csinálta, ami elég vicces volt, mert látszott rajta, hogy megjátsza magát. Finn normálisabb volt, mert csak lepacsizott velük. Utána elindultunk hozzánk, mivel nálunk szinte egész nap én vagyok csak otthon. Anya mindig hajnalban érkezik, s korán reggel megy el. Ha más élné az életem nem lenne neki könnyű, de én már hozzá szoktam. Főleg, hogy a fiúk mindig a közelemben vannak. Az út Jack dumálásából állt. Mi Finnel néha néha egymásra néztünk és elmosolyodtunk, amúgy semmi. Jacknek odaadtam a kulcsot, mert már össze-vissza ugrándozott, hogy milyen lassúak vagyunk. Kinyitotta, bevárt minket és bementünk. Benyomta a tv-t és Finnel elkezdtek valami hülyeséget nézni. Én a pult mögé mentem és illdelmesen megkérdeztem, hogy
- Srácok nem kértek inni valamit?
- Egy felest! - hallatszódott vissza Finn hangja, amin elkezdtem nevetni.
- Amúgy az a vicces, hogy van - nevettem tovább, mire mindkét fiú egyik pillanatról a másikra előttem termett.
- Hé Cam... hm.. mit is mondtál az előbb? - könyökölt Jack az asztalra és felhúzta az egyik szemöldökét.
- Nem kaptok! Srácok az alkohol nem való, főleg nem nektek - nevettem, majd összekócoltam Jack haját.
- Egy próbát megért - tette fel Finn mindkét kezét, majd visszamentek a kanapéra. Leültem hozzájuk és valami animációs mesét vagy mit néztünk. Igazából nem is volt olyan rossz. Kivételesen Finn ült középen, ami nem is zavart. Viszont kicsit zavarba jöttem, amikor Jack kitalálta, hogy ő rádől Finnre, Finn pedig rám. Az elején megijedtem, de Finn is. Ezt abból szűrtem le, hogy amikor Jack kiejtette a száján az ötletet rám nézett és elég riadtnak tűnt. Végül mindketten belementünk és őszintén bevallom tökre jó volt Finn haját piszkálni.(😂) A mesének vége lett, körülbelül este hét, fél nyolc lehetett. Jack nálam akart aludni, Finn-nek pedig haza kellett mennie, mert másnap egy napra elutaznak. Ezért kikísértem Finnt, ahogy Jack is. Ők csak gyors lepacsiztak és Jack már ment is be, mi pedig nem tudtuk hogyam köszönjünk el egymástól. Előszőr én a kezem nyújtottam pacsira, ő meg ölelésre, utána pedig fordítva. Végül csak integettünk egymásnak és hozzá mondtunk egy "szia"-t. Elég kínos volt, amit Jack amint beértem tudatott is velem.
- Hát. Ez. Nagyon. Ciki volt - nevetett a végén.
- Ahj nem is értem - fogtam meg a fejem.
- Mit?
- Simán megölelhettem volna.. most biztos azt hiszi, hogy nem bírom.
- De bírod
- Bírom, igen - motyogtam..
- De nem úgy bírod, ahogy engem, Jaedent vagy Wyattet - magyarázta Jack.
- Mi? - kaptam oda a fejem.
- Szereted - húzódott apró mosolyra Jack szája, s olyan komolynak láttam, mint talán életem során eddig soha.
- Mi? Én nem..
