(Mikor este 10 óra körül, a meleg takaród alá bújva jön az ihlet.. felbecsülhetetlen😂😇)
- Pff.. mintha meg sem történt volna - mondogattam magamban, közben idegesen rugdostam az utamban lévő köveket.
• • •
Kinyitottam az ajtót, majd becsaptam, s letéptem magamról a parókám és idegesen eldobtam mindent. Felfutottam a szobámba és gondoltam lezuhanyzom. Már annyira magamra vettem a dolgot, hogy könnyeim tartogatva álltam be a fülkébe. Ekkor lejátszódott újra a fejemben:
"-Barátok? - kérdeztem, mire ok nélkül megcsókolt - Talán barátok." Ekkor már elsírtam magam. Nem tudom mi ütött belém, ilyet még soha sem éreztem. A forró víz átitatta a hajam, könnyeim a csapból folyó vízzel váltak eggyé. Kiléptem, megszárítkoztam és felvettem egy szükre mackónadrágot egy piros, fehér "i'm love with myself" feliratú bő pulcsival. Talán passzol.
• • •
Lementem a lépcsőn és éppen amikor már az utolsó lépcsőfokot hagytam el, nyitódott az ajtó. Jaeden lépett be rajta. A gondoltaim nem nyughadtak, a mai nap azon részére koncentráltak amikor ez a két fiú összekapott. Mire "felébredtem" azt észleltem egy könnycsepp folyik végig az arcomon és Jaedenhez siettem. Lényegében mérges voltam rá, de megöleltem és ismét sírni kezdtem. Tényleg nem tudom, hogy miért, hiszen ez nem is én vagyok. Talán még általam ismeretlen érzések után kutatok.
(Tudom, fura, hogy ennyit sír Camden, de kérlek nézzétek el nekem)
➖➖➖Finn szemszöge➖➖➖
Fogalmam sem volt, hogy mit tettem, csak azt tudtam, hogy bocsánatot kell kérnem Camdentől. Mikor odaértem az ajtója elé bepillantottam az ablakon. Jaedennel láttam ölelkezni, ami bevallom, kissé rosszul esett. Na jó.. nagyon rosszul esett, ezért inkább nem akartam kellemetlen személy lenni, hazamentem.
