⬆️⬆️⬆️
(Remélem ízlik a telefonod, fiam😂)
Az a nap is hamar eltelt, hiszen már másnap reggel van. Miközben összekészülődtem a találkozóra majdnem max hangerőn karácsonyi dalokat hallgattam és énekeltem az előadókkal együtt. Imádom ezt a karácsony előtti időt, a hangulatot, a készülődést. Egyszerűen nem lehet nem szeretni. Már annyira elkapott ez a karácsonyi láz, hogy egészen véletlenül (khm) egy karácsonyi pulcsit vettem magamra. Valamiért izgatottan mentem fel Wyatthez és kezdtem el mindenféle hülyeséget beszélni.
- Wyatt annyira imádom a karácsonyt, jobban mint téged! - kiabáltam szándékosan a mikrofonjába, mert láttam, hogy játszott. - Minden ünnepnél jobban szeretem a karácsonyt! Egyszerűen imádom! - folytattam, direkt, hogy felbosszantsam. Még mindig tűrte, ezért jobban belementem a témába. - Képzeld el, ez az első karácsonyom, hogy apának van valakije. Eddig mindig felváltva voltam anyával, aztán apával. És a legjobb az egészben, hogy te is itt leszel, mint valami testvér szerűség. Szerintem életem legjobb karácsonya lesz! - mondtam óriási mosollyal a számon.
- Camden - kelt fel Wyatt a székéből és fogta meg a vállam.
- Hm? - mosolyogtam rá.
- Anyuék elmentek külön karácsonyozni! - nézett a szemembe, s komolyra vette a hangnemet.
- M.. mi? - dadogtam értetlenül.
- Anyu és az apukád elmentek külön, ketten karácsonyozni. - ismételte el mégegyszer.
- Király - húzódott le a mosoly az arcomról, s csalódottan mentem le a szobámba. Amint leértem becsaptam magam mögött az ajtót és mondogalódni magamban. Ideges voltam, hisz ki ne lenne az? Pedig azt hittem, hogy megváltozott már, de nem. Újra csalódtam benne, pont, mikor már tényleg azt hittem jó ember lett. Felhívtam anyát, s már-már sírva szóltam bele a hangpostába, ugyanis biztos elfoglalja őt is valami, akárcsak apát. Nagyon jófej szüleim vannak, mondhatom. Én is egyedül hagynám a gyerekem karácsonykor. Végülis miért ne? Kit érdekel az, nem? Undorító. Soha többet nem jövök ide.
- Hé! Minden rendben? - jött be Wyatt a szobámba. Nem mertem, avagy nem akartam válaszolni, mert tudtam, hogyha mesélni kezdek róla könnyeim patakokban fognak folyni. Ezért csak álltam egyhelyben, hátha történik valami. Hátha megtöri a csendet. Tett pár lépést, s mélyen belenézett a szemembe.
- Minden rendben lesz - hangzott el a szájából a mondtad, amit már nagyon sokszor hallottam. Egyik pillanatról a másikra nekiestem és szorosan magamhoz öleltem. Ő viszonozta. Mint egy igazi testvérpár. Olyan mesébe illő. Túl jó testvérek lennénk. Az alatt a kb 3 perc alatt, amíg ölelkeztünk komoly dolgok zajlottak le. Finn bejött, gondolom eljött a szobámhoz és meglátott minket ölelkezni, majd el is ment. Attól félek, hogy valamit félre értett. Na igen, ez a dolog is egy romantikus sorozatba illik. Imádom az életem.. előszőr egy szomorú film, amikor a szülők egyedűl hagyják a gyereküket karácsonykor, aztán meg egy hibbant romantikus katasztrófa. Csodás, most mehetek és tehetek mindent rendbe, mintha egy újabb filmbe cseppennék.
VAN EGY JÓ HÍREM! A sztorit az 56. részéig fejlesztettem! Remélem örültök neki😄 Már csak az a kérdés, hogy mikor tegyem ki.. szerintetek?
Már a szilvesztert írom☺️
