SENKIT NE TEVESSZEN MEG A SZÁM OKSI?
- Na végre felkeltetek! - jöttek be a nagyok az ajtón és vagy 5 szatyrot dobtak a kanapéra.
- Nick mi a fasz? - nézett rá értetlenül Finn a bátyjára.
- Ma 12 órás live lesz a csatornánkon, azt hittétek majd elmegyünk közbe a boltba, vagy mi? - szólt közbe Oliver.
- Beteg állatok - jött ki Wyatt a konyhából és helyet foglalt köztünk.
- Ti tényleg nem vagytok normálisak. Vasárnap már indulunk. Nem hinném, hogy egy nap alatt kipihenitek magatokat - okoskodott Finn.
- Nyugi van Potter! Megoldjuk - tompította az idősebbik Wolfhard a helyzetet, majd a szatyrokkal a kezében fel is ment Oliver kíséretében.
- Imádom Harry Pottert! - néztem Finnre csillogó szemekkel, majd visszahajtottam a vállára a fejem. Igen.. ez úgy tűnik mint valami pár, pedig mi nem.. mi nem vagyunk együtt. Mi olyasmi.. szerelmes barátok vagyunk. Végülis ezt nehéz lenne elrontani, nem? Nem kockáztatjuk meg a kapcsolatunk, inkább maradunk a régiek, kicsi extrával. Nem nagy dolgokról van itt szó. Wyatt nagyon "barónak" tartotta Nick és Oliver ötletét, ezért rajtuk lógott és ő is részt vett valamennyiben. Nekem nem volt arra a napra tervem, vagyis igazából annyi, hogy nyomkodom a telefonom és a tévét nézem. Ez be is vált vagy egy órán kresztül.
- Van egy ötletem! - ugrott fel Finn a kanapéról, amitől meg is ijedtem kicsit.
- Na - vártam a válaszra, de csak izgatottan hozzám vágta, hogy öltözzek fel lazán és a nappaliban találkozunk. Nem volt nagy igényem, ezért az adidas-os mackónadrágomhoz felkaptam egy hozzá illő, fekete-fehér sportkardigánt, amit nem cipzároztam be. Ezen kívűl még a már elővett sporcipőm is felhúztam, a az előszobában rátaláltam Finnre, egy gördeszkával a kezében.
- Ugye most csak szórakozol?! - mutattam a kezében lévő dologra.
- Te kérted múltkor! - mosolygott, majd kinyitotta az ajtót és előre is ment a deszkával. Megállt egy sportparkban, ami nem messze volt a háztól, s bevárt.
- Mit csináljak? - aggodalmaskodtam.
- Először mondjuk ráállhatnál a deszkára - nevetett.
- De ha kicsúszik alólam? - féltem, még mindig.
- Majd elkaplak. Nyugi Camd! - fogta meg a vállam, majd megfogta a hozzá közelebb eső kezem, s felsegített a járműre. Így már nem is tűnt annyira félelmetesnek. Elkezdett húzni maga után. Ezt vagy még 100x gyakoroltuk, minden baleset nélkül. Ekkor jött az, hogy önállóan próbáljam ki. Olyan egyszerűnek tűnt, amilyen egyszerű volt elesni vele. A deszka kerekei megakadtak a helytelenül lerakott járdalapokban, ez által a földre kerültem. Magamon nevetve ültem a földön, Finn pedig félve utánam futott, s leült velem szembe.
- Jól vagy? - nézett rám kócos tincsei közűl.
- Sokan látták? - nevettem tovább, majd körbenéztem. Senki nem volt a parkban, csak mi. Tovább beszélgettünk a földön, mígnem Finn háta mögött megláttam egy bosszantóan ismerős embert. Azt, akivel pont nem akartam találkozni..
