- Pszt Cam! Cam halo - hallottam magam mellől.
- Mhh.. mhivan? - hunyorogtam az illetőre.
- Beszélhetünk? - mutatott Finn az ajtóra.
- Öhm.. aham - dörzsöltem meg a szemeim, majd követtem Finnt ki az ajtón.
- Figyelj.. sajnálom a tegnapit.. meg úgy mindent igazából - vakargatta a tarkóját.
- Nem Finn figyelj.. semmi gond. Csak felejtsük el és legyünk barátok - haraptam bele az alsó ajkamba.
- Oké persze, de nem biztos, hogy el fogom tudni felejteni..
- Barátok? - tartottam ölelésre a kezem.
- Talán barátok - suttogta Finn a karjaim közt.
- Na gyere menjünk vissza aludni - húztam be a kezénél fogva a szobámba nevetve. Visszafeküdtünk a szűkös, de igazán kényelmes helyünkre. Én eléggé hamar vissza tudtam aludni.
➖➖➖ Finn szemszöge ➖➖➖
- Talán barátok - suttogtam a lánynak ölelés közben.
- Na gyere menjünk vissza aludni - húzott be maga után a szobába. Én csak mosolyogva követtem, majd befeküdtem mellé. Igyekszem, esküszöm, hogy igyekszem, de nem. Egyszerűen nem megy. Nem tudok rá egyszerű, holmi barátként tekinteni. Nekem ő több, de érzem, hogy nem tudathatom vele. Amikor megcsókoltam azt gondolkodás nélkül tettem. Csak a tegnap estét sajnálom. A tegnap estét amikor hazudtam neki. Amikor nem mondtam el neki, hogy azért tettem mert többet érzek iránta, mint barát. Féltem, hogy összezavarom és még ez a viszony is megszűnik köztünk. Majd egyszer eljön mindennek az ideje. Remélem ennek is...
