Minden rendben megy, azthiszem. Az első nap délutánján értünk oda, ezért mindenki legnagyobb bánatára már csak pakolásztunk, rendezkedtünk. Síelni nem mehettünk ki, mert Nick és Oliver aludtak, apa pedig intézkedett, illetve levezetett és hozott egy csomó kaját. Mire visszaért Wyatt, Finn és én már pizsiben voltunk, mindennel készen a kandalló ropogó tüze mellett ittunk forrócsokit, közben pedig beszélgettünk. Talán mi hárman maradtunk már csak olyan szoros kapcsolatban. Jack és Jaeden eltávolodtak, minket pedig magunkra hagytak. Mindig is ugyan úgy fogom szeretni őket, legyen köztünk bármekkora távolság.
Apa megérkezett, s családiasan elfogyasztottunk az asztalnál egy vacsorát. Még egy kicsit néztük a tv-t az előtérben, majd mindenki elment aludni, illetve kipihenni ezt az utat.
Izgatottan vártam a másnap reggelt, hiányoltam a sielést. Bementem a fürdőszobába, megmostam hideg vízzel az arcom és lementem a konyhába, ahol apu várt egy croissant-tal, illetve teával és a fiúkkal.
- Jóreggelt! - mosolyogtam rájuk, majd beültem Wyatt és apa közé. Beszélgetések közepette elfogyasztottuk a reggelinket, pihentünk egy kicsit, majd átöltöztünk és közösen elmentünk a pályára.
Akármennyire is régen síeltem, én voltam a legjobb. Wyattel vagy 6 kört versenyeztem, döntetlen lett. Finn-nek pedig segítettem, mert szegénynek nem ez a sportága. A fiúk elvoltak ketten, apu pedig egyedül siklott, fél szemével rajtunk. Nagyon jól éreztem magam, de az egész tetőpontja az volt, amikor Finn a pálya végénél nem tudott megállni, nekemjött és mindketten elestünk. Éreztem ahogy a hó bemegy a nyakamba, de Finn lehelletét is éreztem. Csak egymás szemét bámultuk másodperceken keresztül, mikor megérkezett Wyatt és felsegített minket.
Lassacskán visszamentünk a szállásra és ugyan azokat a dolgokat tettük, amiket tegnap, csak már kissé fáradtan és átfagyva.
