I see fire

Féltékenység

Leírás: Ree bepasizik, Caliban féltékeny lesz (a maga módján)
Jellemzők: Humor, Dráma, Fantasy
Korhatár: 14
Figyelmeztetések: Durva nyelvezet

Halál lazán baktattam hazafelé a boltból. Úgy volt, hogy Ree átjön filmet nézni hat körül, és mivel annyit piszkál, hogy semmi emberi fogyasztásra alkalmasat nem tartok a lakásban, gondoltam, szerzek valami kaját. Pizza és sör. Már előre láttam az arcát magam előtt, hogy fog ezen fintorogni, de egy szava sem lehet, mert mindkettő alkalmas arra, hogy elfogyassza.

Eléggé meglepődtem, hogy a megbeszélt időpont ellenére már a bejárati ajtóm előtt ücsörgött.

– Nem is értem, mit töröm magam, hogy időbe ideérjek – felelte köszönés nélkül. És még nekem akar illemkönyvet venni.

– Hát te? – kérdeztem oldalra döntve a fejem. – Hatra beszéltük meg.

– Fél hét van – mutatta a csukóján lévő óra számlapját –, érkeztél te már bárhová pontosan?

Hoppá. Akkor ezt eléggé benéztem. Megint. Inkább nem szóltam semmit, és beengedtem a lakásba. Egyenesen a lejátszóhoz ment és betette a táskájából előkotort filmet, majd lehuppant a kanapéra. Én addig előszedtem a kaját, majd mellé telepedve kettőnk közé tettem.

– Megint pizza? – húzta fel a szemöldökét.

– Te mondtad, hogy emberi fogyasztásra alkalmas legyen. Ez az. Elvileg még az a borzalmas vacak is, amit te szoktál enni – válaszoltam lazán.

– De ahogy látom, olyat nem hoztál – nyitotta ki a pizzásdobozt.

– Azt a szart nem lehet megenni, pedig én már autógumit is ettem – válaszoltam vissza, erre elnevette magát, és kivett egy szeletet.

Elkezdődött a film, így nem szólt már vissza. Másfél óra alatt elfogyott a pizza és sör (amiből csak én ittam), és Ree is majdnem elaludt. Ahogy véget ért a film, nyújtózkodott egyet, és felállt, hogy menjen.

– Akkor holnap még egy film? – szóltam utána, mielőtt elérte volna az ajtót, de legnagyobb meglepetésemre nem azt válaszolta, amire számítottam.

– Nem, holnap nem érek rá – motyogta szemlesütve.

– Azért, mert nem szóltam a többieknek? – kérdeztem. Mert bár egész jól megszoktam, hogy Ree barátságán osztoznom kell, azért szerettem kisajátítani magamnak. Azzal tisztában voltam, hogy lényegesen több társaságra van igénye, mint nekem, de mégis zavart, ha nem velem lógott. Valami parkban futott össze Matheoval meg a többiekkel, és engem is magával cipelt, ha velük találkozott. Egészen hozzászoktam, hogy egy bandához tartozom. – Oké, ők is jöhetnek.

– Nem erről van szó – mondta még mindig a földet nézve. – Randim van.

Na, ezen eléggé megdöbbentem. Ree sosem randizott, ahogy én sem. Nekem elég volt olykor egy-egy egyéjszakás csaj, Ree pedig sosem ment bele kapcsolatba emberekkel. Valami csajos hülyeséggel magyarázta, de a lényeg az volt, hogy csak olyannal fog járni, aki természetfeletti, mint ő, és gáz esetén meg tudja őt állítani. Nem értettem soha, miért kéne őt megfékezni bármiben. Én imádtam az erejét. Ki a fenével találkozhatott, akinek adna egy esélyt? Kezdtem rosszat sejteni.

– Kivel? – kérdeztem, de nem válaszolt. – Na, nem fogok röhögni? Baggio csinált neked egy zombit?

– Emlékszel a srácra, akivel tegnap előtt találkoztunk a sétányon? – kérdezte.

– A vérfarkas? Amelyik meg akart enni? – kérdeztem vissza gyanakodva.

– Igen. Ma találkoztunk a campuson. Bocsánatot kért, és randira hívott – nézett végre rám.

– És te igent mondtál? – értetlenkedtem. Nem válaszolt, de nem is kellett. – Az egy lúzer.

– Ezt miből szűrted le?

– Csak rá kellett néznem. És egyébként meg egyetlen ütés elég volt, hogy kiterüljön.

– Nincs ezen a bolygón senki, aki ne terülne ki egy olyan ütéstől, amit te szoktál adni – háborodott föl. Ezt abból szűrtem le, hogy már lángnyelvek táncoltak a tenyerében. Tudom, hogy gáz, de ilyenkor bírtam őt a legjobban.

– Komolyan járni akarsz vele? – Azt vártam, hogy felgyújt vagy legalább a bútoraimat, de nem ez történt. Visszasétált a kanapéhoz és leült mellém.

– Tudom, hogy ez számodra érthetetlen, de akarok valakit, aki szeret. Aki mellett alhatok, és nem kell attól félnem, hogy szörnyetegnek tart. Aki mellett, normálisnak érezhetem magam. – mondta szomorúan. Asszem, ha lettek volna emberi érzelmeim, megsajnáltam volna.

– Én melyik kritériumnak nem felelek meg? – kérdeztem. Egyáltalán nem tetszett, hogy még valakivel osztoznom kell rajta. Nekem ő volt ez egyetlen kapcsolatom a Földön, ha nem számítjuk Charlie-t. Nélküle barmira untam volna itt.

– Most őszintén, volt valaha egyetlen romantikus gondolatod veled kapcsolatban? – kérdezett vissza.

– Volt, de amikor részegen leestél a kanapéról, és összehánytál mindent, elmúlt – nevettem.

– Látod, erről beszélek. Nekem se volt – magyarázta. – Nem is értem, miért vagy most féltékeny.

– Nem vagyok – vágtam rá.

– Akkor jó – állt fel. – Már kezdtem aggódni, hogy nem fogod feltalálni magad nélkülem. És ha kérhetem, ne legyél annyira szenya a pasimmal, mint a többiekkel szoktál lenni.

– Rendben – erőltettem az arcomra egy vigyort –, sokkal szenyább leszek. – Mert abban biztos voltam, hogy ez a pasi nem hozzá való. Elnevette magát, és nekem akaratlanul is az jutott eszembe, hogy ő is így nevetett, mielőtt eltűnt volna az életemből. Még jó, hogy nincsenek emberei érzelmeim, mert akkor ez most barmi szar érzés lenne.