Főnix lánya

Sziklavár

Kis idő múlva egy mély csobogó hangra eszmélt fel, ami áthatolva a tájon elnyomta az erdő zsivaját. A lovak megálltak. Az egyik katona leemelve a lóról erősen megszorította karjánál fogva.

- Ez fáj! – kiáltott fel Aliz és sarkával belerúgott a katona sípcsontjába, aki erre felhördült,majd elengedte.

- Vigyázz, mert tüzes a kicsike! – hangzott egy másik gúnyos kacaja. Aliz kapott a lehetőségen, megindult előre, de abban a pillanatban valaki megragadta hosszú haját, és határozott mozdulattal visszarántotta, háttal a nedves talajra zuhant.

- Nyamvadt ember, még egy ilyen és esküszöm, a kardomra tűzlek!

A férfiak körülötte röhögtek, hangjuk mélyen visszhangzott akár egy barlangban.

- Mit jelentsen ez? – szólalt meg egy távoli hang. Aliz, nyöszörögve felült és bár nem látta mi történik, azt tisztán hallotta, hogy valaki mély léptekkel feléjük közeledik. Megpróbált hátrálni, mire az idegen megragadta karjánál és felhúzta.

- Azonnal tűnjetek el! Különben jelentem a helytartónak. – A visszhangtól a férfi hangja úgy hallatszott, mint egy felbőszült oroszlán üvöltése.

Aliz megborzongott. Bárki is legyen a férfi, veszélyesebb lehetett társainál.

A körülöttük lévő katonák, amilyen gyorsan csak lehetett tovább álltak. Lépteik visszhangja egyre gyengült, míg végül teljesen elnémultak és már csak ketten maradtak. Ő és az idegen. A férfi egy lépést közelebb tett a lányhoz, aki azonnal távolabb húzódott.

- Kérem, ne bántson. – nyöszörögte.

Érezte, ahogy a férfi végig fürkészi arcát, bőre szinte már éget a pillantásától. – Mit akar tőlem? – kérdezte reszketve.

- Megsérültél? – a férfi hangja ezúttal bársonyos már-már nyugtatóan hangzott.

Aliz megrázta a fejét, mire a katona, felkarjára fonta ujjait, és felhúzta. Mikor már stabilan állt, az idegen továbbra se engedte el. Némán megindult maga után vonszolva.

Hosszú csúszós lépcsőkön keresztül haladtak, miközben a háttérben a csobogó hang egyre erősödött, akárcsak a lábában a fájdalom. A lépcsőket hamarosan egyenes puha talaj váltotta fel, amit feltehetően szőnyeggel borítottak le.

Ajtó nyikordult előttük, átlépve a küszöböt, arcán meleg szellő cirógatását érezte. A nyirkos dohos szag helyet, friss illat töltötte meg a levegőt.

A következő pillanatban viszont egy mennydörgő hang visszhangzott keresztül a termen.

- Mégis mit jelentsen ez Helieatus?- dörögte a hang- Hogy merészelsz egy emberi söpredékkel az úrnő elé járulni!

Aliz érezte, hogy a karját szorító kéz egyre jobban megfeszült.

- Sage, csendet!- vágott közbe egy éles női hang. - Helieatus magyarázd el miért hoztad közénk ezt a lányt!

- Úrnőm, Tharandiurral találtuk az erdőben. – felelte tiszteletteljesen a katona, előrő lökte a lányt, aki ettől majdnem a földre esett. – Kezességet kíván vállalni érte.

- Kezességet?- hökkent meg a nő, hangján tisztán érezhető volt, ahogy mosolyra húzza ajkait.

Halk kimért léptekkel Aliz felé indult, nehéz ruhája súrolta a padlót. – Magyarázatot leány! Ki vagy és mit kerestél az erdőnkben?

Aliz bele se mert gondolni milyen helyzetbe keveredett, megköszörülte a torkát.

- Én csak az apámat kerestem, mikor megláttam azt a kék fényt az erdőben és követni kezdtem.