Főnix lánya

Kényszeredet bocsánatkérés

- Ha az idődet nem a hölgyek szórakoztatásával töltenéd, akkor talán nem lennének ennyire silányak a harcosaink. – szakította félbe őket a közeledő Sage. Járása könnyedséget és eleganciát sugárzott. Úri öltözékét zöld lovaglóruhára váltotta, rajta a nap szimbólummal.

- Nagyuram. - köszöntötték a férfit, aki nem viszonozva az üdvözlést, csak egyetlen egy személyt látott maga előtt. Aki ezalatt idegesen kereset menekülési lehetőséget.

- Örömömre szolgál, hogy ismét találkoztunk, őexcellenciája. – hajolt meg Aliz előtt.

- Részemről az őröm Sage uram. – bókolt Aliz kényszeredetten.

- Szerettem volna elnézést kérni a tegnapi viselkedésemért. – váltott olyan bűnbánó kifejezésre, amit bármelyik profi csaló megirigyelt volna. – Méltatlanul viselkedtem önnel, ezért alázattal kérem bocsánatát.

Aliz néhány másodpercig értetlenül meredt a férfire, majd megértette, Írisz beszélt neki erről. Tegnap a katonák és az örök közül többen szem és fültanúi voltak a férfi fenyegető kirohanásának, egy követtel szemben. És ez valószínűleg kezdet szétterjedni a völgyben, kisebb zavargást keltve. Sage bocsánatkérésére ezalatt többen felfigyeltek, kíváncsian lesték az eseményeket. Milyen okos gondolat. Nincs is egyszerűbb megoldás a problémák elsimítására, mint egy nyilvános bocsánatkérés. Aliz magára öltve legszebb megbocsájtó mosolyát válaszolni akart, mikor rá ébredt, hogy fogalma sincs, mit kéne csinálnia.

Bepánikolva nyomban Íriszre sandított, aki Helieatussal együtt azonnal néma utasításokat küldtek neki.

Aliz lenézve a férfire, finoman megérintette a vállát, jelezve, hogy álljon fel. Ujjaival érezte a ruha alatt megfeszülő izmokat. Nem csak neki volt kényelmetlen a helyzet. Sage alighanem Sichiria parancsát követte azzal, hogy ide jött. Belese, mert gondolni, hogy ez a bocsánatkérés mennyire megalázó lehet a férfinek. Csak remélte, hogy nem lesznek ennek következményei.

- Kérem, nincs miért bocsánatot kérnie, Sage uram. A körülményeket figyelembe véve megértem a viselkedését. Ön kizárólag Sziklavár biztonságát tartotta szem előtt. És ezt, nagyra méltányolom önben. – ismételte el Aliz, Írisz szavait remélve, hogy őszintének hangzottak.

Sage felegyenesedve jelzett a nézőközönségüknek, hogy nincs több látnivaló, mire mindenki sietve visszatért eredeti foglalkozásához. Már Aliz is készült minél távolabb jutni, mire a férfi maradásra kötelezte.

- Hallottam az iménti beszélgetéseteket. – sepert le egy láthatatlan porszemet ingujjáról. – És talán örömödre szolgál, hogy az Úrnő már elrendelte a megkeresését.

- Ez igaz? – csattant fel Aliz megfeledkezve magáról. A lány reakcióját látva a férfi komor arcán kisebb mosoly jelent meg. Helieatus viszont ez alatt a háttérben gyanakodva figyelt. Túl gyanús volt számára Sage hirtelen jött nyájas viselkedése.

- Igen. Most készülök kilovagolni pár felderítővel és igazán nagy segítség lenne, ha velünk tartanál.

Aliz őszintén meglepődött a férfi ajánlatán. Sage aki érkezése óta megvetette és ellene áskálódott, most valóban a segítségére lenne? Mielőtt válaszolhatott volna, Helieatus előre sietett és megragadva karjánál maga mögé húzta.

- Erről szó se lehet! A lány itt marad!

Sage állásfoglalását ismerve Helieatus úgy gyanította, tervez valamit. A férfit ugyanis túlságosan is személyes indulatai vezérelték. A tragédia óta bele temetkezett a gyűlöletbe és minden emberben csak az ellenséget látta. Abban viszont igaza volt, hogyha Aliz apja még életben van egyedül csak a lány képes felismerni.

- Szerintem ezt a döntést bízzuk rá. – bökött állával Aliz felé, aki kivonva kezét a béklyóból elő állt, de még így is Helieatus mögött maradt.

Helieatus viszont nem engedet.

- Kizárt! A lány nem fogja elhagyni ezt a völgyet, míg Alahiir meg nem érkezik!

- De .. – próbált tiltakozni Aliz, mire a férfi le se véve tekintetét Sagről ellentmondást nem tűrő hangon belé fojtotta a szót.

- Való igaz. – húzta félmosolyra ajkait Sage. - Hogy is felejthettem el Sichiria parancsát.

Helieatus saját nyelvükön figyelmeztetően Sagre mordult.

Aliz meghökkenve a férfi szavain, meredten bámult maga elé a fűbe. Mégis mit jelent az, hogy nem hagyhatja el a völgyet? Azt hitte, csak egy megtűrt személy, aki a helytartó jóindulata miatt nem dobtak még ki. Különös gyanú kezdet kibontakozni benne.

- Akkor, ha megbocsájtotok. – hajtott fejet, majd elegánsan távozott, de előtte még tekintete találkozott a lányéval. Mosolya ellenére, zöld szemében düh villant.

Aliz egy ideig figyelte, ahogy besétál az istállóba, majd méregtől kipirulva, fordult az Osztagvezető felé. Aki számítva a következményekre, már kellő távolságban járt. A lány utána szólt, de a férfi hátra se nézve intett.