Őrültségből szerelem (Marcus and Martinus)

2. rész

Nem akartam elhinni. Szerintem is csak Martinus az egyetlen megoldás, hiszen ő egyedül szőke és barna szemű akit ismerek. Oké ott van még Marcus, de őt Mia nem engedné! 

Suli után elmentünk a plázába, ahol szoktunk találkozni velük. Ott voltak mind a ketten az egyik hosszabb széknél. Odamentünk. Marcus örömmel fogadott minket(főleg Miát), de Martinus elég kérdőn nézett ránk. Sejtette, hogy akarunk valamit. 
-Sziasztok!-köszönt Mia, aztán Martinushoz fordult - Figyelj őrűltséget követtem el. Az a lényeg, hogy a fiúk odamentek Bogihoz, és megkérdezték tőle, hogy kibe szerelmes. Csak, hogy akibe totálisan bele van zúgva az a fiú is volt. Már majdnem elmondta amikor én közbe szóltam, hogy van barátja akinek szőke a haja és barna a szeme... - hadarta el - és csak te vagy olyan, úgyhogy kérlek elvállalod?? - kérlelte. Én csak fel-alá mászkáltam, mint egy őrűlt és vártam a válaszát. Az arcáról nem tudtam leolvasni semmit közömbös volt, az biztos hogy pókerben jó lenne.

Martinus szemszöge:

Nem hiszem el, hogy Mia ezt kéri tőlem. Bogival elég felhős a kapcsolatunk. Ahogy látom Boginak se nagy öröme, hogy ezt kell kérniük. Miért pont én? Miért nem Marcus? Erre rá se mertem kérdezni, mert láttam Mián hogy nem igazán szeretné, hogy megkérdezzem és az nekem se lenne jó. Gondolkoztam egy kicsit, és ebből nekem is lenne hasznom. Végülis agyon piszkálhatnám Bogit.
- Jól van el válalom! - jelentettem ki. Bogi nem hitt a fülének. - Majd félkarral átölellek és cicámnak foglak szólítani! - álmodoztam és egyben cukkoltam is. Elkerekedett a szeme, ez a válasz jött:
- Ha megpróbálod a kezedben egy csontból két csont lesz, és a szád sem ússza meg sérülés nélkül. - mondta hammis vigyorral.
- Már csak azért is megfogom csinálni, hogy megnézzem tényleg megteszed-e! - mondtam szintén vigyorogva. - Mikor is lesz az a híres találkozó? - érdeklőttem elkomolyodva.

- Holnap háromkor a sulinál. - adta a választ Mia, mert Bogit túlságosan lekötötte hogy szúrós szemmel nézzen rám.

Bogi szemszöge:

Nagyon idegesített az, hogy én miközben idegesen nézek rá ő csak mosolyog. Tudtda, hogy idegesít és ezért csinálta. Megfogatam Mia karját és elindultunk kifelé.
- Nem hiszem el, hogy elválalta! - csodálkozott Mia - Azt hittem megkérdezi, hogy miért nem Marcust kérjük meg.
- Én tudtam, hogy nem kérdezi meg. Látta rajtad, hogy nem igazán szeretnéd hallani ezt a kérdést. Amúgy meg átfutott az agyán az, hogy ezzel engem szétpiszkálhat. - adtam meg a szerinem logikus válaszokat. Hallottuk, hogy a páza ajtaja kinyílt aztán becsapódott. Hátra néztünk Marcus szaladt felénk.
- Mia beszélhetnénk? - kérdezte.
- P...p...persze. - dadogta félénken a Tetyókám. Arrébb mentek és Marcus kérdezett valamit Miától aminek nagyon örült.

Mia szemszöge:

Marcus arrébb hívott. Én féltem, izgultam és egyszerűen szétvetett az ideg. Vajon mit akar kérdezni?
- Szóval... azt szeretném kérdezni, hogy... - mondjad már, gondoltam magamban - hogy eljönnél velem egy turmixra? - mondta ki végül. Én meg nem tudtam mit mondjak. Egyszerűen elakadt a szavam - Na? - kérdezte meg. Mivel nem tudtam mondani semmit, ezért csak ráztam a fejem mint egy őrűlt. Elmosolyodott és visszaszaladt. 

Marcus szemszöge:

Már régóta szeretném ezt megkérdezni Miától, de eddig nem volt bátorságom. Most valahogy összeszedtem, nem tudom hogyan és megkérdeztem. Amikor visszamentem Martinus rögtön odaugrott és érdeklődött, hogy mi történt.
- Na? - érdeklődött.
- Nem tudott mit mondani ezért csak megrázta a fejét. De azt nagyon!! - nevettünk össze.

Bogi szemszöge:  

Mia szaladt felém. Olyan volt mint aki most nyert a lottón. Miközben mentünk haza elmesélt mindent, alig hittem el én is. Nagyon örültem nekik és drukkolok. 

Nem merek elaludni. Holnap nagy nap lesz. Mi van ha nem jön el? Vagy ha elmond mindent a többieknek. Nagyon félek. Ezért úgy döntöttem, hogy nem alszok. Aztán rájöttem: ha nem alszok akkor is eljön a reggel, csak később és tovább szenvedek. Tehát elaludtam. 

Reggel nagy bánatomba ki kellett kelnem az ágyból, és suliba kellett mennem.