Őrültségből szerelem (Marcus and Martinus)

3. rész

Őszíntén nem siettem a suliba, sőt tanulmányoztam az ajtónkat! Eddig azt hittem, hogy fehér de ma reggel kiderült, hogy nem az inkább vaj színű! Miután anyu észre vette rajtam, hogy nem igazán vagyok ott csak testben, de fejben nem! így tudta, el fogok késni, ezért legnagyobb bánatomra egy csettintéssel kizökkentett a gondolataimból és figyelmeztetett, hogy ideje indulnom, mert elkések.

A suliban megálltam a terem előtt és sikerült elkapnom Zoli egy mondtata végét:
- ... biztos beijedt! - tuti, hogy rólam volt szó, mert amikor beléptem mindenki meglepődött!
-  Nem ijedtem be, csak elaludtam! - füllentettem. Ajaj szokásommá fog válni a hazudozás? - Amúgy meg nem ezzel kéne foglalkoznod hanem azzal, hogy kémiával kezdünk és a tanár az életére kötötte, hogy következő órán azaz ma te felelsz, mert szemtelen voltál! 
- Miért, mert megkérdeztem, hogy mi az a periódusos rendszer? - nézett értetlenül.
- A periódusos rendszert tavaly vettük, és ráadásúl te voltál az egyik aki ötöst írt belőle, de ha gondolod szólok a tanárnak a puskázásodról és akkor talán tudni fogja, hogy nem szemtelenkedtél simán csak ostoba vagy! - mosolyogtam miközben rajta nevetett az egész osztály. Próbált visszavágni, de nem is tudott és becsengettek a kémia tanárunk meg minig pontosan a becsengőkor jön be. Miután véget ért a kémia (igazam lett még be sem zárta az ajtót hívta felelni Zolit) jött a tesi, német, töri, matek, boisz és az utolsó óra a magyar. Észre vettem, hogy elképesztően gyorsan telik az idő amikor azt akarom hogy az életbe ne legyen vége az órának! Miután kicsengedtek idegesen, félve kullogtam ki a teremből az udvarra, mert Martinus bármelyik pillanatban megérkezhet hogy a ,,barátom" legyen. Igazam lett, mert amint kiértem már láttam, hogy Tinus sétál ide hatalmas vigyorral az arcán! Hát persze, hogy boldog volt hiszen kedvére mondogathatta a nyálasabbnál nyálasabb beceneveket és nekem meg erre meg kellett hatódnom... Pff. 
- Ha megjön szaladj oda és öleld meg! - utasított Mia. Azt hittem rosszul van. Ezt észre is vehette a nézésemből, mivel megmagyarázta miért kell a nyakába ugranom. - Csak hogy hiteles legyen. Elvégre nem lökhetsz oda egy csá-t azt simán visszasétálsz!
- Miért nem? - próbálkoztam de nem jött be. És.... megérkezett! Tehát Mia tanácsára odaszaladtam és úgy köszöntöttem, hogy majdnem a földre zuhantunk és akkor a kórházban kellett volna ismerkedni. Oda  jött Zoli és Marci, Zoli arréb lökött és kezdte volna az ismerkedést: - Szóval te vagy az a híres... - hagyta abba, mert Martinus félbe szakította.
- Nem így kéne bánni egy lánnyal! - célzott arra, hogy az előbb arréb lökött. Én magamban mosolyogtam, de tuti hogy ezután Zoli nem akarja annyira megismerni a ,,fiúmat". Mindenki köré gyűlt és kérdezgették! miután sikerült elvállnunk a többiektől én Mia és Tinus sétáltunk el a sulitól, amikor Miának eszébe jutott egy ,,remek" ötlet. 
- Mi lenne ha ma elmennétek ismerkedni? - kérdezte komolyan...