Őrültségből szerelem (Marcus and Martinus)

1. rész

Reggel felkeltem, és nem is tudtam, hogy ez a nap megváltoztatja az egész életemet. Ma szokásosan suliba mentem. A legjobb barátnőmmel megint elhülyéskedtük az egész napot, hogy ne legyen unalmas a suli. Nem titok, hogy mindketten utáljuk. Iskola után mind a ketten sétáltunk hozzám, mert Mia nálam aludt. Miközebn sétáltunk észre vettem valamit. Vagy inkább valakit. Martinus Gunnarsen-hez hasonló fiú szaladt felénk. Mia nem vette észre.   
- Mia!-szóltam rá.   
- Igen?-kérdezte.                                                    - Az ott nem Martinus?                                       
- Jesszusom. De...az, az...ő!-dadogta.               
- Vigyázzatok kislányok.-mondta Tinus. Mi Miával úgynéztünk egymásra, mintha szellemet láttunk volna. Ez Tinusnak is feltűnt, mivel nagyon feltűnően néztünk utána. Visszafutott hozzánk.                             
- Talán valami baj van?-kérdezte értetlenül. 
- Te tényleg lekislányoztál minket?-tettük fel a kérdést egyszerre.                                         
- Igen.                                                                     
- Egy ével vagyunk fiatalabbak nálad 14 évesek vagyunk, te pedig 15.                             
- Ezt honnan tudod?-kérdezte tőlem.               
- Minden rendes MM-er tudja.
- Óóó... szóval ti MM-erek vagytok?- bólintottunk egyszerre - Akkor sajnálom a kislányos dolgot. De most mennem kell, mert még le kell futnom a távot. -köszönt el. Hitetlenül néztem utána, amikor észre vettem, hogy Mia lefagyott. Láttam, hogy előre bámul lemerevedve.  
- Mi a baj?-kérdeztem, de nem vártam a választ. Mivel akkor észrevettem Marcust. Mia mindig is érte volt oda jobban. Nem is csodálom, hogy amikor végre látja lefagy. Tudtam, hogy mivel most tele van az agya gondolatokkal, így nem fogja megállítani egy képre. Nekem kellett cselekednem. 
- Szia készíthetnénk egy képet?  
- Persze miért ne? Melyikőtök kezdi?-kérdezte kedvesen.  
- Öhm... én nem igazán szeretnék most kamera elé állni. Szerintem ő szívesen fotózkodna veled.-mutattam a megmerevedett barátnőmre. 
- Sz.. sz... szia. -nyögte ki a Mia nagy nehezen. 
- Nagyon oda van érted, és most hogy találkozott veled élőben kicsit lefagyott.-magyaráztam meg Mia fura viselkedését. Marcus egy mosollyal reagált. Bele nézett a szemébe. Valami furát vettem észre az arcán. Talán megtetszett neki? Nem tudo. Itt már nem tudtam tovább törni a fejem, hiszen csinálnom kellett a képet. Megköszöntük Miával (ennyit kitudott préselni magából) és Marcus szaladt is tovább. A további haza út úgy telt, hogy én vonszoltam Miát mivel ő már csodaországban járt. Amint haza értünk  vagy másfél órán keresztül beszélgettünk a történtekről, utána anya szólt, hogy aludnunk kéne mert holnap suli. Mielőtt elaludtam azon gondolkoztam, hogy Tinus tényleg ilyen b szemét, vagy csak rossz napja volt. Nem titok, hogy én Tinust jobban szeretem mint Marcust.

Már egy hete, hogy találkoztunk Mac-kel és Tinus-sal. Azóta minden nap találkoztunk és minden nap volt valami visszaszólogatás Tinus-sal, azt hiszem mi már ellenségek vagyunk. Hétfő reggel felkeltem és az első óra előtt odajöttek az osztálytársaim. 
- Te kibe vagy szerelmes?-kérdezte  Marci. Nem választoltam, mivel pont Marciért vagyok totálisan oda. 
- Senkibe. - válaszoltam. 
- Na persze, tuti, hogy vagy valakibe. - szólalt meg valaki Marcira néztem, és úgy éreztem el kell mondanom.  
- Ő jár valakivel. - ordibálta be Mia. Nekem a szemem óriásra nyílt. Nem is tudtam, hogy járok valakivel. - Szőke a haja és barna a szeme. - rögtönzött valamit. Én csak nagy vigyorral a számon bólogattam akármit mondott. A végén oda lyukadtunk ki, hogy be kell mutatnom. 
- Ez mi volt? - kérdeztem Miát miután elmentek a többiek. 
- Muszály volt rögtönöznöm, különben elmondtad volna és az csak rossz lett volna neked.
- De most hol találunk valakit aki szőke, barna szemű? - kérdeztem hisztisen. 
- Hááááááát... - húzta el az á betűt, kezdtem félni. - Martinus mondjuk ott van. 
Nem, nem az nem lehet...