Őrültségből szerelem (Marcus and Martinus)

5. rész

Még mindig Martinus szemszöge:

Nem akartam, hogy igaza legyen. Sőt gondolkoztam azo hogyan cáfolhatnám meg és rájöttem. Volt már barátnőm. Totálisan beleestem (az egy másik sztori nem ide tartozik) és amikor én szerelmes vagyok az nem ilyen. Éppen ezt regéltem Marcus-nak, aki rezzenéstelen arccal bámult rám. Percekig gondolkozott, már éppen ráakartam kérdezni, hogy itt van e végül megszólalt:
- Hát tesókám lehet, hogy nem vagy szerelmes de akkor is kedveled. Ez akár tetszik neked akár nem! - vigyorgott erősen. Azon törtem a fejem, hogy hogyan lehetne letörölni a vigyort a képéről. De nem jutottam semmire. Bólintottam és felmentem a szobámba. Erre aludnom kell.

Bogi szemszöge:

Nem értem. Martinus olyan furán nézett rám. Talán van valami a homlokomon? Miután meggyőződtem róla, hogy nincs és megnyugodtam nem jutottam előre. De mindegy. Most házit kell csinálnom és segítenem Miának, hogy kész legyen a ,,találkozásra" (én randinak hívom,de pszt) Marcus-sal. Nyílt titok, hogy oda vannak egymásért, de még félnek egymás előtt úgy beszélni. Amúgy a segítek készülődnit dolog olyan, hogy én előszedem a szerintem jó ruhát neki, megcsinálom a haját+a sminkjét amíg ő áradozik és örvend. Már készen voltunk amikor mondott egy oltári rossz ötletet:
- Velem kell jönnöd!!
- Meg őrűltél? - csak ennyit tudtam kibökni, mert erre nem tudtam mit mondani. Aztán hirtelen eszembe jutott a jó magyarázat.
- Miért? - értetlenkedett - tök jó lenne!
- Nem, nem lenne jó. Mert ti ketten mentek beszélgetni, sétálni és stb., nem velem. Különben is jó lesz ne izgulj, mert akkor zagyvaságokat beszélsz.
- Hát jó. - szomorkodott, aztán felcsillant a szeme mint akinek egy tök jó ötlet jutott eszébe. Na ilyenkor az van, hogy vagy megértette amit mondtam vagy egy nagyon rossz ötlet jutott eszébe. - Van egy ötletem! - na mit modtam? És kezdhetek előre félni. - Mi lenne ha dupla randira mennénk? - reménykedett. Sóhajtottam egyet, majd a következőket mondtam:
- Figyelj ez nem lenne jó ötlet. Hidd el! Neked jó lesz így. Miután hazaérsz már nem fogod bánni, hogy nemet mondtam. Sőt. Örülni fogsz neki. - mondtam lassan és kicsit hátrálva ha netán felpörögne. Úgy látszik megértette. - Na most menj, mert elkésel. - mondtam mire vett egy mély levegőt aztán elindult.

5 perc múlva ránéztem az órára és boldogan konstáltam, hogy már tuti volt Marcus-éknál tehát már elindultak. A telefonom zökkentett ki a gondolataimból. Legnagyobb meglepetésemre Martinus hívott. Képzeltem miért hívhat.
- Na hadd halljam, miket talált ki? - kezdtem köszönés nélkül. Tutda mire gondolok. Tuti, hogy Marcus is ennyire görcsölt.
- Jaj, ne is mondd. - kezdte - már azt akarta, hogy hívjam fel Miát és mondjam azt neki, hogy Szia sajnálom Marcus hímlős lett így nem tud elmenni. Meg még vagy száz ilyet. - panaszkodott - Komolyan azt hittem kiugrok az ablakon. - közölte őrűlt, de hatásos elméletét ami 10 perce még a fejében járt. Erre viszont hangosan felnevettem. - Mia?
- Ő először azt akarta, hogy menjek vele. Miután elmondtam, hogy nem lehet támadt egy ,,zseniális" ötlete. - hangsúlyoztam a zseniálist, hogy értse nem volt az.
- Mi? - kérdezte félve. Megértem.
- Hogy legyen dupla randi. - nyögtem ki mire Martinus olyan nevetésbe tört ki, hogy vagy öt percig abba se hagyta. Nem csodálom. Amikor Mia felhozta én is alig bírtam ki nevetés nélkül. Miután jól kiröhögtük őket elkezdtünk beszélgetni úgy... mindenről. 19:00-kor aztán letettük, mert nem sokára haza értek Marcus-ék. És nem tévedtünk. Tudtam, hogy Mia örülni fog neki, hogy nemet mondtam, de azt nem hogy ennyire. Úgy ment fel a szobájába (mert nála voltam, megígértem, hogy megvárom míg haza ér) mint akit megbabonáztak. Elterült az ágyán és csak nézte a plafont. Mosolygva mentem haza. Most magára kellett hagynom.

***

Esküszöm, hogy a veszek Miának egy ragasztót a szájára. De komolyan. A suliban minden normálisan történt. Aztán Martinus jött értem és Miáért, hogy menjük el valahova beszélgetni. Na és ezután jött a normális helyett a HIHETETLEN. Csupa nagy betűvel...