nappalok és éjszakák

04

-Nem.

-Igen.

Motoros srác és én ugyanabban a pillanatban nyitottuk ki a szánkat, hogy megtörjük a folyosón uralkodó kínos csöndet. Ám véletlenül csak mégkínosabbá tettük azt, mivel míg ő igennel válaszolt Drake kérdésére, addig én nemleges választ adtam.

Ezzel csak azt értük el, hogy még furcsább lett az egész helyzet.

-Mi az Lucy, már el is felejtettél? - kérdezte felcsillanó szemekkel. Látszott rajta, hogy jár valamin az esze, de hogy min, azt csak a jóég tudhatta. - Pedig én azt hittem, mély benyomást tettem rád. - folytatta a hülye kérdéseit és közben egyre közelebb jött hozzám.

Drake megköszörülte a torkát, hogy magához ragadja a figyelmünket, gondolom le akarta állítani a testvérét.

- Hagyd már békén Lucy-t, Aiden, látszik rajta, hogy nem vevő a hülye dumádra - morogta Drake. Most, hogy láttam őket egymás mellett állva, vettem észre mennyire is hasonlítanak. Ugyanaz a magasság, hajszín, arcforma. Csak amíg Drake-nek világos kék szemei voltak, addig Aiden-é feketén izzott. Aiden-t körbevette egyfajta veszélyes, határozott aura, Látszott rajta, hogy ő az idősebb, és több mindenen keresztül ment már. Határozotabb volt, valamivel hidegebb, mint az öccse és olyan kisugárzása volt, amivel minden lányt az ujja köré tudott csavarni.

Ezzel szemben Drake, a barátságos, tipikus fiú a szomszédból típust képviselte. Látszott rajta, hogy törődik az iskolával, ad a szabályokra is. Mindkettejük rettenetesen jóképű volt a maga módján.

- Honnan tudod? Szerintem igenis tetszik neki a hülye dumám, ugye McAdams? - kérdezte incselkedve.

Zavarba jöttem. Az egy dolog, ha négyszemközt flörtöl velem, de az öccse előtt a házukban, egészen más. Úgy döntöttem ignorálni fogom.

-Drake, most már tényleg haza kéne indulnom, így is meg vagyok késve a házikkal - néztem rá miközben távolodni próbáltam Aidentől.

-Okés, hozom a kocsi kulcsot és mehetünk, nekem is van még egy beadandóm holnapra - fordult felém egy kedves mosollyal. 

-Hova, hova Drakey fiú? Úgy tudtam, még nem jött meg a jogosítványod. - szólt közbe motoros srác egy felvont szemöldökkel. - Majd én hazaviszem Lucyt, neked úgy sok házid van még - jelentette ki miközben kihívóan méregette az öccsét.

Drake állkapcsa megfeszült, látszott rajta, hogy nem igazodik ki a bátyja viselkedésén, ám végül csak ennyit mondott:

-Remélem tudod mit csinálsz Aiden - a szemei szikrákat szórtak, csak úgy áradt belőle a feszültség. 

Drake kikísért az előszobába, odaadta a kabátomat, mint egy igazi úri ember.

- Még egyszer köszi a segítséget Lucy, és holnap találkozunk. -  mondta és egy öleléssel elbúcsúzott. - Ne hagyd, hogy a seggfej bátyám szemétkedjen veled - kiáltotta utánunk.

- Na beszállsz, McAdams? - kérdezte Aiden, ahogy kinyitotta nekem az autó ajtaját. Milyen udvarias gondoltam gúnyosan.

Némán beültem a kocsi anyós ülésére, és közben magamban felkészültem életem legkínosabb autós útjára.

Aiden beindította a motort, és kitolatott a garázsukból. Rutinosan, könnyedén vezette az autót, látszott rajta, hogy az ő jogosítványa Drake-ével ellentétben, nem friss.

Vezetés közben, beindította a rádiót, ám egyből le is halkította és felém fordult egy kaján vigyorral.

-Merre parancsolja a fuvart hercegnő? - kérdezte. Erős volt a késztetés, hogy levegőnek nézzem, de rájöttem, ha a címemet nem mondom meg neki, nem jutunk messzire.