nappalok és éjszakák

08

Péntek délután kimerülten értem haza a suliból. Tegnap este nem aludtam ki magam, ezért ma hulla fáradt voltam egész nap. A konyhában tébláboltam miközben arra vártam, hogy Anya végezzen a főzéssel.

Halkan ment a tévé a háttérben, amit az öcsém nézett, kivételesen ő is itt volt közöttünk.

- Fáradtnak tűnsz Lucy - állapította meg Anya. - Mikor feküdtél le tegnap este?

Anyáék általában rám bízták, hogy hogyan osztom be a szabadidőmet. Hagyták, hogy tanuljak a saját hibáimból, például, ha négy óra alvással mentem el iskolába, nem szidtak le, mert tudták, hogy rájövök, nem éri meg sokáig fennmaradni. Ugyanez volt a helyzet az iskolán kívüli elfoglaltságokkal is.

- Nem olyan későn, fél kettőkor már aludtam - feleltem egy ásítás közepette. - Csak sok volt a házi, aztán kissé elhúzódott - magyaráztam.

- Manapság egyre kevesebbet vagy itthon, ami nem rossz dolog, ne érts félre kicsim, örülök, hogy önálló vagy... Csak figyelj arra, hogy magadra is maradjon időd. - fejezte be a mondatot Anya.

A szüleimnek meséltem a korrepetálásról, és örültek neki, hogy végre lettek "barátaim". Nem voltam az a kimozdulós típus, néha cukkoltak is azzal, hogy ők többet buliznak, most szülőként, mint én 17 évesen.

- Tényleg Anya, elfelejtettem szólni, hogy ma lesz egy buli Drake-nél, szóval valószínűleg későn fogok hazaérni. - próbáltam a lehető legközönyösebben mondani.

Anya felvonta az egyik szemöldökét, elmosolyodott.

- Buli? - kérdezte kiváncsian. - Hányan lesztek ott?

- Nem tudom pontosan, de Drake azt mondta, hogy sok embert meghívott - vontam vállat. Próbáltam a világ legtermészetesebb dolgának beállítani, hogy buliba megyek, hogy Anya a fejében örömtáncot jár.

- És körülbelül mikor érnél haza? - érdeklődött tovább Anya. - Csakhogy tudjuk Apáddal, hogy mire várjunk.

- Hát nem tudom, attól függ, hogy mennyire lesz jó a buli. - válaszoltam tétován. - De majd küldök SMS-t, hogy mi a helyzet, ha már ott leszek.

- Rendben, csak vigyázz magadra Lucy. - felelte, miközben elzárta a tűzhelyet és elkezdte kimerni az ebédet mindenkinek.

Ebéd után felmentem a szobámba, hogy aludjak egy keveset, még mielőtt elindulnék itthonról. Hat óra körül keltem fel, és egyből elkezdtem készülődni. Lezuhanyoztam, ám ötletem se volt, hogy mit vegyek fel. Feltételeztem, ide azért csinosabban szoktak menni az emberek, mint az iskolába, ám nem akartam, hogy az legyen a vége, hogy túlságosan kiöltözök.

Végül egy egyszerű fekete szoknyánál és egy fekete pólónál maradtam. Feketével nem lehetett mellényúlni. Sminknek csak egy vörös rúzst kentem a számra és egy kis szempillaspirált, nem túl sokat, mégis csinosabb voltam, mint amikor iskolába mentem.

Sophie-val azt beszéltük meg, hogy a kávézó előtt találkozunk, és onnan együtt elsétálunk Drake-ékhez. Kezdtem egyre izgatottabb és aggodalmaskodóbb lenni, nem szerettem, hogy nem tudtam milyen is lesz egy ilyen buli. Hét óra után elbúcsúztam anyáéktól, akik még egyszer utoljára szóltak, hogy vigyázzak magamra, majd elindultam a kávézó felé.

Mire odaértem Sophie már ott volt.

- Szia Soph! - köszöntem egy nagy mosollyal. - Bocsi, hogyha sokat vártál rám - tettem gyorsan hozzá.

- Szia Lucy, semmi gáz, igaziból én érkeztem korábban. – köszönt vigyorogva előhúzott a háta mögül egy üveg bort. – Idefele vettem egy üveg bort, hogy ne mi legyünk az egyetlen józanok a buliba.