I got no regrets

Első fejezet

- Álljatok készenlétben! A háromból kettő erre fog jönni. A parancs úgy szól, hogy nem eshet bántódásuk, szóval csak fegyverezzétek le őket, aztán irány a megbeszélt találkozóhely. Világos?

- Igenis, altábornagy asszony! - tisztelegtek az emberei - Lawrence Lucas és Milán Kováčik.

Cassandra Anderson altábornagy füle mögé tűrt egy arcába lógó, vörös tincset, és várt, hogy felbukkanjanak a beígért delikvensek.

Nem kellett sokáig ücsörögniük, hamarosan megjelentek a célszemélyek - egyikük huszonéves, szőke fiatalember, a másik 13-14 év körüli lány, sötétvörös hajjal, amit két copfban viselt. Mindkettőnek olyan ártatlan volt a tekintete és az egész arcmimikája, hogy nehéz volt elhinni, két, többszörös lopásért és garázdaságért keresett bűnözőről van szó, akiket ráadásul most gyilkosságra béreltek fel. A harmadikból (a törpe rossz arcúból) még csak-csak kinézte volna az ember, de belőlük...

Cassandra az embereihez fordult, és néhány kézmozdulattal jelezte, hogy ők kapják el a fiút, ő maga pedig a lányra repül rá - szó szerint.

Mikor amazok bólintottak, kilőtt a manőverével, keresztezve ezzel a leányzó útvonalát. A meglepetés ereje most is kapóra jött - a lány meghökkent, majd hátrafelé manőverezett volna, ám akkor már késő volt - Cassandra néhány gyors mozdulattal már el is vágta a rögzítő kábelt, majd a hóna alatt megragadta a még mindig sokkban lévő kis bűnözőt, és útnak indult a találkahely felé.

.........................................................................................................................................

- Itt vannak a foglyok, Flagon kadét!

- Pont jókor érkezett, altábornok - tisztelgett előtte. - Elkaptuk a törpillát, eddig nem bizonyult valami kezesnek. Talán majd ők - intett a két megszeppent rab felé -, kicsit készségesebbé teszik!

- Ne! - kiáltott fel a lány, mire az őt fogva tartó Lawrence felképelte. Erre rögtön csöndben maradt, a könnyeit nyelte vissza, a társa pedig halkan vigasztalta.

- Minden rendben lesz, Isabel! Csak tedd, amit mondanak!

- Úgy van, Isabel, tedd azt, amit mondunk! Te pedig - Intett Lawrence-nek, majd mikor az felé fordult, felpofozta -, fogd vissza magad, világos? A parancs nem hagyta jóvá a foglyokkal szembeni erőszakot, tehát ehhez igazodj! Lányokat verni pedig különösen bunkó dolog. Ha még egyszer meglátom, letöröm a kezed, kadét! Megértetted?!

- Igenis, asszonyom! - felelte amaz kedvetlenül.

- Nagyon helyes. Akkor indulás Erwinhez!

.............................................................................................................................

Olyan rohadt gyorsan történt az egész.

Szinte azonnal leszűrte, hogy a Felderítő Egység messze nem olyan két ballábas, inkompetens nyomorékokból áll, mint a Katonai Rendőrség. Mire feleszmélt, már szemtől szemben állt Erwin parancsnokkal, ám kétszemélyes harcuk sem tartott sokkal tovább. Aztán feltűnt még néhány katona, magukkal ráncigálva Farlant és Isabelt - és akkor tudta, hogy vesztett.

- Mi a neved? Ki képzett ki titeket? - kérdezte a szemöldökkel bőségesen megáldott Erwin.

Nem válaszolt. A következő pillanatban fejjel a pocsolyában landolt.

- Uram, minek strapáljuk magunkat? Csak három semmirekellő csatornapatkány. Öljük meg őket, én azt mondom - Azzal az Isabelt fogva tartó már elő is rántotta a pengéjét és a lány torkának szegezte.