I got no regrets

Tizenharmadik fejezet

1 hónappal később:

Egy hatalmas kupac papír hevert szanaszét a lány íróasztalán. Levi fájdalmas arccal mérte fel a rendetlenséget, majd hatalmas sóhajjal odalépett, hogy elrendezze őket, amikor valami a lábához dörgölődzött. A kölyök macskája nézett fel rá hízelgő képpel, és halkan felnyávogott.

- Sicc innen, te dög - lökte arrébb finoman, de a macska ismét közelebb törleszkedett. -Tch! Olyan vagy, mint a gazdád; nem tudom, mit láttok bennem, hogy folyton rám másztok.

- Mikor másztam én rád? - szólt közbe Cassie, az ajtónak támaszkodva. - Kop-kop - jegyezte meg gúnyosan. - Mit látnak szemeim, kíváncsiskodunk, kíváncsiskodunk?

- Épp rendet raktam volna, mert neked nem megy...

- Öt percre hagytam ott, mert Hanji lehívott. Magamtól is összerendeztem volna őket - lépett mellé a lány.

- Mik ezek? - emelt fel a férfi random egy lapot.

- Régebbi statisztikák; Erwin-nel próbálunk rendszert teremteni köztük, mert teljesen össze vannak keveredve...

- Kop-kop, bejöhetünk? - kiáltott közbe valaki a folyosóról.

- Gyertek!

Az egysége toppant be.

- Mi ez a népsűrűség? - ráncolta a homlokát Levi.

- Felajánlották, hogy segítenek, bár szerintem inkább csak a saját, régi statisztikájukat néznék meg - forgatta meg a szemét Cassandra.

- Hogy csináljuk? - kérdezte Kowalski, elengedve a füle mellett a csípős megjegyzést.

- Valahogy így gondoltam - söpörte le az összes lapot a földre Cassie, mire Levi majdnem elájult. - Ezek közül a 788-as évi a legkorábbi, ha valaki megtalálta, tegye az asztalra, és így megyünk tovább. Rajta!

Körülbelül egy óra kellett, hogy sorba rendezzék az iratokat. Egyedül a sajátjaikat hagyták ki, hogy felolvashassák.

- Dominik Wojcik - de furcsa, itt még a régi nevem szerepel - kezdte Kowalski.

- Miért, hány neved van? - szakította félbe Levi.

- Eredetileg így hívtak, de miután apám kitagadott, felvettem anyám családnevét.

- Nem véletlenül hívjuk folyton Kowalskinak - szólalt meg Cassie. - Utálja a Dominikot, mert az apja adta neki.

- Mindegy, ne vesztegessünk arra az emberre több szót - zárta le a témát a lengyel. - Lássuk a farbát: Küzdelem: 7/10, Kezdeményezés 8/10, Intelligencia: 9/10, Csapatmunka: 10/10, Gyorsaság 8/10 - sorolta. - Hm, nem rossz, határozottan nem rossz...

- Jobb, mint az enyém - húzta a száját Pérez. - Küzdelem: 6/10, Kezdeményezés: 8/10, Intelligencia: 7/10, Csapatmunka: 8/10, Gyorsaság: 7/10...

- Ez elég karcsú, ennél még én is jobban domborítottam - emelte fel a saját statisztikáját Victorio. - Küzdelem: 8/10, Kezdeményezés: 9/10, Intelligencia: 9/10, Csapatmunka: 9/10, Gyorsaság: 9/10.

- Halljátok, kölkök, ti mire fel kaptatok 7 meg 9 pontokat az intelligenciára? Valaki súgott, vagy azóta letettek ilyen csököttek? - érdeklődött Levi.

- Meg nem értett zsenik vagyunk - legyezte magát a lappal Pérez széles vigyorral.

- Az, meg nem értett... És te, kölyök, te mit bénáztál össze? - fordult Cassie-hez.

- Ő inkább hallgasson - szólt közbe Victorio, mielőtt a lány kinyithatta volna a száját. - Heh, a kis eminens... A csapatmunkát leszámítva mindenre 10-et kaptál, nem igaz?