she's mine || vav ff.

Második

Borzalmasan lassan telt ez az az egy hónap. Már lassan azt gondoltam, sohasem lesz vége.
Ezalatt az idő alatt minden ausztrál barátommal tudattam a hírt, hogy elköltözöm. Velük jártam be még egyszer az ország nagy tájait. Valaki jól fogadta, de olyan is akadt, aki napokig sírt emiatt. Hiányozni fognak, de nem örökre megyek el, haza fogok járni, ha időm engedi majd.
Heejun-nal is jobb lett a kapcsolatom ebben az egy hónapban. Elmeséltem neki, hogy egyetemre megyek, de azt nem tudja, hogy Koreába. De bevallotta, hogy tényleg idol, viszont a többieket nem láttam még. A cég helyét is elárulta, szóval drága testvérem, készülj!

Három nappal az utazás előtt kezdtem el pakolászni. Nem tudtam, és nem is akartam volna elvinni az egész szobámat, a legfontosabb dolgokat raktam el: a ruháim 7/8 részét, elektronikai cuccokat, néhány home decor dolgot, az irataimat, néhány sulis cuccot és a számomra személyes és fontos tárgyakat.
Anya nehezen engedett el. Megértettem, hiszen egyedül marad egy idegen kontinensen. Barátnői vannak, ettől nem kell félnie. De nincs új férje, hogy vigyázzon rá.

Heejun nem tudja, mikor fogok érkezni. A lehető legnagyobb titokban tartottam mindent. Kíváncsi vagyok, hogy fogad majd.

Anya vitt ki minden cuccommal együtt a reptérre. Sydney-ből 14 órakor indul a gépem, Szöulban csak dél van akkor. Az út körülbelül három órát vesz igénybe.
- Eomma, nem örökre megyek el - töröltem le könnyeit. - Mindennap hívlak és hazajövök, amint időm engedi, jó?
Látszólag megnyugodott, de tudtam, hogy nehéz lesz megemésztenie, hogy egyedül hagyom.
- Heejunt... üdvözöld helyettem is.
Nem volt időm válaszolni neki, ugyanis bezáródott a kapu és elindultam a repülőbe.
Valahol a közepére szólt a jegyem, szerencsére az ablak mellé, így tehát kellően elhelyezkedtem, majd előkészítettem a fülesem és egy könyvet az útra. Becsatoltuk magunkat és megkezdődött a felszállás~~

Régen ültem repülőn, de nagyon szép volt fentről nézni mindent. A kiszolgálás is kifogásolhatatlan volt, finom kaja, kedves stewardess-ek.
Tokióba ért a gép, ott fél órám volt átszállni a koreai járatra, ami persze, hogy az egész reptér másik végéből indult. A csomagokat nagyon lassan kaptuk meg, de utána szó szerint futottam, hogy elérjem a gépet. Szerintem fel is löktem néhány embert.
10 percem volt becsekkolni. Az volt a mázlim, hogy kevesen voltak addigra már előttem. De ahogy beértem, márt nyílt is a kapu, rohannom kellett, de aztán csak feljutottam a gépre, ahol most előre szólt a jegyem és legkívülre.
Alighogy leültem, már indulnunk is kellett. Kifújtam magam és kíváncsian vártam, hogy odaérjünk Szöulba.
Helyet tudtam cserélni az ablak mellett ülő sráccal, ugyanis nézni szerettem volna a tájat leszállásnál és videózni.
Gyönyörű volt. Landolás után egyből a kiskapun kellett keresztülmenni, majd az incehoni reptéren találtam magam.
Határtalan mennyiségű ember, én pedig legalább fél óra múlva tudtam kikavarodni a tömegből.
A buszmegálló ott volt nem messze, ezért a még el nem felejtett koreai tudásom segítségével jegyet vettem és Szöulba indultam.

Egészen hamar beért a busz a fővárosba, ami hatalmas volt és zsúfolt.
A gazdag negyedben szálltam le, szinte az összes cég arrafele helyezkedett el.
Az ATeam épületét kerestem, a ...... kerület legszélén helyezkedett el.
Megálltam előtte. Nem volt valami hatalmas, de nagyon modern. Nagy levegőt vettem, majd beléptem az üvegajtón.

~~~~~~~~~~~~~
Hello! Igen, kezdem megerőltetni magam😂 mindenbe sikerült részt írnom, de most ihlet van, lehet nem megyek szünetre :P