she's mine || vav ff.

Nyolcadik

Nem tulajdonítottam sok jelentőséget a gondolataimnak, seperc alatt elhessegettem őket egy fejrázással, majd visszabújtam Louhoz és mosolyogva néztem rá.
Vacsinál Heejun megkért, hogy aludjak vele, szeretne velem beszélgetni. Fogalmam sincs, mit akart mondani, vagy hogy egyáltalán miért szeretné, ha vele lennék.
Lezuhanyoztam, majd ahogy kérte, felé indultam. Halkan nyitottam ki a szoba ajtaját - énekhang szűrődött ki. Heejun énekelt. Valami angol számot. Borzalmas kiejtéssel, de próbálkozott. Halkan osontam be és ültem le vele szembe a saját ágyamra, majd amikor úgy gondolta, vége, kinyitotta a szemét, de egy kisebb ordítás után egyből felugrott.
- Yaaaa! Megijesztettél Heeyoung-ah - kapott a szívéhez zihálva, majd visszaült ágyára.
- Bocsi. Olyan jó volt hallgatni, nem akartalak félbeszakítani - mosolyodtam el. - Miért hívtál?
Azzal maga mellé invitált, leültetett magával szemben, majd megfogta kezemet és mélyen a szemembe nézett. Ha nem a bátyám lenne, azt hinném, szerelmi vallomásra készül.
- Jae - kezdte halkan és sejtelmesen. - Én örülök annak, hogy boldog vagy Louval, sőt, nagyon is. Viszont... attól félek, nem szeretném, ha megtörténne és remélem nem is fog, szóval... csak ne hanyagolj el. Megengedtük neked, hogy itt lakj, hosszú idő után teljesen kibékültünk, segítek is neked mindenben és nem akarom, hogy egyedül hagyj.
Majdnem elbőgtem magam, de egy mosoly kíséretében megszorítottam a kezét és visszahelyeztem rá tekintetem.
- Heejun. Ne jussanak eszedbe ilyenek. Nem lesz így sohasem. Különben ki üti le nekem azt, aki megbánt? - vigyorodtam el.
- Igazad van, meg kell védenem téged - nevetett fel. - Visszamehetsz nyugodtan Louhoz.
- Tényleg? Egészen biztos?
- Egészen - kacsintott.
Adtam neki egy nagy ölelést, majd visszamentem barátomhoz, aki félálomban volt már, de azért észrevett és mosolyogva bújtam hozzá.

Másnap elég sietősre vettem a figurát, nem akartam lekésni a beiratkozást. Hamar összekapkodtam a cuccaimat, majd Heejun kíséretében eltaláltam az egyetemig, ahova bejött velem és segített mindenben. Szokott csesztetni, de tud ilyen segítőkész és aranyos bátyus is lenni. Őszintén szólva, örülök, hogy Ziu nem lány lett, akkor lehet nem jönnénk ki ilyen jól. Felhívtam anyát is, miután mindent sikeresen elintéztem.
Körbejártuk az épületet. Nemigen fedezték fel a bátyámat, próbálta kellően elrejteni magát, amennyire csak lehetett. Hatalmas a suli, de élvezni fogom, de remélem, jut időnk majd egymásra. Bár itt a fiúk jobban elfoglaltak, mint én.

Yoonhoval is egészen jól kijövök. Rengeteget beszélgetünk és egyre többet tudunk meg egymásról is. Sokat nevetünk együtt és ahogy észreveszem, bízik bennem.
Baronnal is szoktam beszélgetni párszor, de nála nincs ekkora baráti kapocs. Geumhyuk tipikusan az a leader, akihez mindenki fordulhat, ha baj van, mert biztosan jó tanácsokkal látja majd el és ezzel mindannyian így vagyunk. Ő a bizalmasom és már most rengeteg dologban segített.
Jacobbal is beszélgettem párszor. De hát Wooyounggal egyszer sem. Valamiért ellenséges velem szemben és nem kedvel engem. Jacob tanácsára kezdtem én is visszataszítóbb lenni vele szemben, de szemmel láthatóan le sem szarja az egészet, továbbra sem szimpatizál velem.
Lou pedig maga a tömör gyönyör. Minden héten randizunk valahol és minden alkalommal kapok tőle valami apróságot - legutóbb egy nyakláncot kaptam. Nagyon figyelmes velem, és ezt értékelem is benne. Természetesen ott is nagyon szuper, ahol annak kell lennie és remélem mindenki tudja, mire is gondolok pontosan. Egy szóval maga a megtestesült istenség. De akkor miért mondhatta Jacob, hogy vigyázzak vele? Nem értem...

2 héttel később

Javában elkezdődött a suli, ami egyébként fantasztikus. Mind a tanárok, a diákok, maga a légkör, ahogy oktatnak, minden tetszik és ez remélem így is marad a későbbiekben is.
Ma nem volt semmi programjuk, ezért Ayno és Baron úgy döntött, elém jönnek az óráim végeztével és sétálni indulunk. Nem jöttek közvetlen az egyetem közelébe, messzebb álltak meg a tölgyes, hatalmas lomkoronával rendelkező fák alatt. Odaérve öleléssel üdvözöltem őket, majd beléjük karolva elindultunk egy, az egyetemhez közeli parkba sétálni egy kicsit.
Meghívtak egy fagyira, és bár sokat nevettünk, mégis elfogott egy fura, szorongó érzés, amiről egyből Lou jutott eszembe, mégsem tulajdonítottam neki sok jelentőséget. Pedig kellett volna.

Tudom, régen volt rész, de igyekszem most megint írni:) Elsők lettünk a versenyen, köszönjük a lájkokat, hozzásegítettek a nyereményhez!^^