A rend őrzői

Irány Magolorious!

Ha valaki elmegy, az azért van, mert jönni fog helyette valaki más.

(Paulo Coelho)

- Amúgy bocsi, hogy így elfutottam előled, csak azt hittem, hogy ember vagy, és megláttál - szabadkozott Merilyn.

- Boszorkány? - röhögött Evelyn hitetlenkedve, figyelmen kívül hagyva Merilyn bocsánatkérését.

- Igen - eresztette lejjebb Merilyn a kezét kételkedve.

Evelyn nem akart hinni a fülének. Még hogy boszorkány! Persze, ő pedig egy teljes, boldog családban él a szüleivel...

- Evelyn Heartland - rázott minden esetre kezet vele, mire Merilynnek kis híján leesett az álla.

- E-evelyn Heartland? Te vagy az? - nézett megbabonázottan.

- Jó, bocs! - emelte fel kezeit védekezően. - Igazából egy kínai közmunkás vagyok, aki egy szappangyárban dolgozik.

- Oh, de kár. Pedig azt hittem, te vagy az... - szomorodott el. Evelyn nem tudta, hogy sírjon, vagy nevessen.

- Öhm... csak vicceltem - nézett furán, mire Merilyn ismét felvidult.

- Te jó ég! El se hiszem, hogy találkozok egy legendával! - hüledezett.

- Legenda? - fintorgott Evelyn.

- H-hát igen... Magoloriousban nagy híresség vagy - mosolygott.

- Te ismered Magolorioust? - képedt el Evelyn.

- Persze. Onnan jöttem. Elvégre boszorkány vagyok - vonogatta a vállát. - Ezért is csodáltam, hogy itt látok egyet a fajtámból. Nagyon kevés varázsló és boszorkány él az emberek között, a boszorkányégetés miatt.

- Már bocs, de ezt nem tudom elhinni - rázta a fejét Evelyn. - Boszorkányok nem léteznek, csak bugyuta mesekönyvekben. De ha te annak képzeled magad, egészségedre. Ja, és légyszi, ne hívj engem is annak, mert nem vagyok az.

- Bebizonyítsam, hogy az vagyok? - csillant fel Merilyn szeme a hirtelen jött ötletre.

- Felőlem - legyintett a lány.

- Oké, figyelj! - szedett fel a földről egy tégladarabot, majd földhöz vágta.

- Azta. Ez aztán egy káprázatos bűvésztrükk volt - tapsolt gúnyosan.

- Nem, várj! - emelte fel Merilyn a mutatóujját vigyorogva, majd kezeit a törmelékhez emelte. Evelyn számára ismeretlen szavakat suttogott, mire tenyeréből lila, ködös fény áradt, és a tégla egy őrült forgótáncban újra egyesült.

- Hű... - ámult Evelyn.

- Na? Most már hiszel nekem? - érdeklődött Merilyn örök jókedvűen.

- I-igen... azt hiszem. Ezt még meg kell emésztenem - motyogta. - Szóval... te egy boszorkány vagy.

- Aha!

- É-és... és én is az vagyok?

- Pontosan!

- Hihetetlen - rebegte, és egy halkat kuncogott.

- Ugye? Képzelem, milyen hatalmas varázserőd lehet! Elvégre te a Heartland-házaspár lánya vagy... - magyarázta Merilyn, de Evelyn félbeszakította.

- A szüleimet is ismered? - kapta fel a fejét az ámulatból.

- Igen, a családodat mindenki ismeri! Nagyon nagy hősök voltak ám.

- Voltak - ízlelgette a keserű szavakat. - Szóval meghaltak.

- Nem tudni biztosan. Azt regélik, hogy a Káosz Birodalmában rekedtek, és Requist arra kényszeríti őket, hogy dolgozzanak neki.

- Káosz Birodalma... mintha olvastam volna egy ilyen helyről anyám naplójában. Tudom, hogy hülye kérdés, de... el tudsz oda vezetni?

- E-elvezetni? Én? Egy egyszerű, falusi boszorkány, Evelyn Heartlandet? Ez biztos plusz pontokat fog jelenteni az MVI tagolásánál - ábrándozott Merilyn.

- MVI? Mi ez, valami idióta párt? Jó, mindegy, hagyjuk, majd később elmagyarázod. Egyelőre annyit mondj, hogy el tudsz-e vinni Magoloriousba, vagy sem.

- Persze, hogy el tudlak! És el is foglak! - ugrándozott boldogan.

- Végre... el se hiszem... annyi év után - suttogta Evelyn elképedten, és érezte, hogy édes örömkönnyek marják szemét.

- Mióta élsz egyedül? - kérdezte Merilyn.

- Olyan tíz éve. Nehéz hat évesként a sarkadra állni, és magadra utalva szembenézni a világgal, de egy idő után meg lehet szokni - vonta meg a vállát, és ahogy ellepték elméjét a szörnyű emlékképek, inkább témát váltott. - Menjünk vissza az otthonomba, hogy összeszedjem a lényeges cuccaimat, aztán indulhatunk is Magoloriousba!