A rend őrzői

A Phoenix rezidencia

Az otthonod ott van, ahol valaki szeretné, ha tovább maradnál.

(Stephen King)

Merilyn konkrétan lefordult a seprűjéről a nevetéstől, ahogy  megérkezett.

- Ne röhögj! Ez nem vicces! - dühöngött Evelyn.

- Bo-bocsánat, csak... - kezdte Merilyn, de nem tudta végigmondani a nevetéstől.

- De azt csináltam, amit mondtál!

- Nem szabad csak arra utasítani a seprűt, hogy vigyen a házamba, mert akkor ez lesz. Pontosan kell fogalmazni - törölgette a szemét Merilyn.

- Kösz, hogy szóltál - morogta Evelyn, miközben leporolta magát. Ahogy lelépett az ágyról, egy vörös szőrgombóc rögtön a helyére ugrott, és morogva védte a kanapét. - Öhm... Merilyn?

- Aphrodite! Mit mondtam a vendégekre morogásról? Sicc, kifelé! - hadonászott az állat után a seprűvel. Aphrodite nem zavartatta magát, csak lassan, komótosan odabicegett az ablakhoz, és valósággal kipattant rajta. Evelyn elkerekedett szemmel bámult a lény után, majd Merilynhez fordult, aki mosolyogva megrázta a fejét. - Bocs a macskám miatt... előszeretettel veszi el mások tulajdonát.

- A-a macskád?! - kiáltott fel Evelyn döbbenten. Merthogy az a lény mindenre hasonlított, csak macskára nem.

- Igen... nálunk a macskák kicsit mások, mint nálatok. Legalábbis azt hiszem. Ugye a földi macskák nem szeretnek méteres magasságokba fölugrani? - kérdezte Merilyn.

- Öhm... nem hinném, hogy valaha is láttam pattogó macskákat az utcán.

- Fura a világotok - húzta össze Merilyn a szemöldökét.

- Aha, sokkal furább, mint a tied - ingatta a fejét nevetve, és végre lehetősége nyílt körbenézni. Egy magas, kör alakú helyiségben állt, melynek falát szürke, poros téglából készítették. A padlót vörös, puha szőnyeg borította, amit itt-ott apró égetett, vagy éppen szakadt lyukak tarkítottak. Az egyetlen mennyezet a tető volt, így egy szűkös, mégis tág térben helyezkedtek el. Csupán három ajtó volt a földszinten, a többi szobához egy, a falon körbefutó lépcsősor vezetett fel, mely mellett különböző varázslók és boszorkányok portréi díszelegtek. "Kik ezek az emberek?" - gondolta magában Evelyn, miközben a lépcsősorhoz sétált. Egy öreg, bohókás  asszony képe függött a legalsó fokon, aki cinkos mosollyal nézett a festőjére.

- Bertie McGarden - olvasta le a nevet hunyorogva a képkeretre tűzött aranylapról, majd ismét a vászonra pillantott. Nem akart hinni a szemének. Bertie rákacsintott.

- Ó, megtaláltad a képeimet? Képzeld, ők itt mind a rokonaim! - mutatott Merilyn színpadiasan körbe a teremben.

- Az jó, de, izé... az normális, ha az egyik flörtöl velem? - nézett Evelyn hátra a boszorkánylányra, aki először értetlenül meredt rá, majd elkacagta magát.

- Ezek a festmények actiovászonra készültek. Nagyon drága egy ilyen mű, gyakran ezer-ezerkétszáz mangiont is kérnek érte. Megörökítik a rajta szereplő kép alkotás közbeni tevékenységeit. Itt például a kacsintást - lépett oda mellé.

- Hű... sokat kell még tanulnom a varázsvilágról. Amúgy hány kép van itt? - nézett körbe, mert nem valami kis gyűjteményről beszélünk. Ráadásul az összes Merilyn rokona volt, mint ahogy az az előbb kiderült.

- Hm... azt hiszem, 342. Várjunk csak, félig vak Olivert beleszámoltam? - tűnődött el Merilyn. Evelyn elkerekedett szemmel bámult rá.

- 342?

- Igen!

- És mind a rokonod?

- Pontosan! Egészen visszamenőleg az ük-ük-ük-ük-ük-ük...

- Jól van, értem, a sokadik ükszülődhöz.

- Úgy valahogy. És mindegyikőjük egy kiemelkedő alakja a történelemnek! Bertie például feltalálta a küklopsz átkot. Akire rászórják, annak a látása elhomályosul, vagy erősebb mágia esetében néha hallucinál is az illető - ecsetelte a lány izgatottan.

- És mit rejtenek a szobák?

- Úúú, gyere, körbevezetlek! Amúgy ott van az az ajtó - mutatott a lépcső közelében lévőre. - Na, ott a konyha. Majd lesz ott két hűtő, az egyik kék, a másik piros. A kékből nyugodtan vegyél ki, amit akarsz, van sonka, meg asszem joghurt is, de a piros hűtőt NE nyisd ki!

- Miért ne? - kérdezte Evelyn félve.

- A piros hűtőben vannak... dolgok - mondta Merilyn réveteg képpel, majd ismét felvirult, és, mintha mi se történt volna, karon ragadta Evelynt. - Nézzünk körbe!

Merilyn sorra vezette őt a számtalan szobában: volt, amelyik szimplán vendégszoba volt (Evelyn már le is foglalt egyet), de akadt köztük egy kisebb botanikus kert, egy szoba, teli órákkal, egy másik, amiben a seprűit tárolta, sőt, volt egy kínzókamra is. A távlatvezetés közben Merilyn lelkesen ecsetelte az otthona történetét.

- Ezt a kastélyt még a legősibb - legalábbis első híres - rokonom, ifj. Amanda Phoenix kapta az akkori királynőtől, tisztelete jeléül. Generációról generációra öröklődött, és eddig valahogy az összes elődöm kiérdemelte, hogy a magáénak nevezhesse. Vigyázz, medvecsapda! - szúrta bele a mondandójába a figyelmeztetést, amikor egy csapdákkal teli helyiségbe kukkantottak be. Miután elmúlt a veszély, mintha mi sem történt volna, locsogott tovább. - Előttem a szüleim laktak itt, de most elköltöztek, mert apa kapott egy állást a fővárosban, és bla bla bla. Na, de lényeg, ami lényeg, most én lakok itt, és remélem, nem szakítom meg a hagyományt. Juj, de jó, elérkeztünk a kedvenc szobámhoz!

- Mégpedig a...? - kérdezte Evelyn, a legfelső, és egyben legutolsó ajtó előtt toporogva.

- A laborhoz - vigyorgott.

- Labor? - fintorgott Evelyn. - Mi vagy te, valami kémikus?

- Kémikus? Az micsoda? Távcsőféle? - kérdezte Merilyn érdeklődve.

- Nem? - nevetett Evelyn, majd inkább benyitott.

A szoba apró volt, mint a többi; fapadlóját perzselt szépséghibák, és különböző kiömlött anyagok után hagyott foltok borították, a porról nem is beszélve. Az ajtófélfa jobb oldalán, a sarokban egy öreg, antik, üvegablakos szekrény állt, használtass könyvekkel teli. A szekrény felőli falon Merilyn két polcsoron különböző üvegcséket és palackokat tárolt, melyeket furcsábbnál furább címkékkel látott el, mint például "gőte hasnyál", vagy "varánusz pikkely". Egy hatalmas vaskondér helyezkedett el alájuk, és az oldalát borító korom rozsda alapján már ott lehetett egy ideje. A helyiség bal felébe főleg a bájitalkészítéshez szükséges eszközök voltak hányva, beleérte fakanalat, és csipeszt is.

- Ééés itt fogjuk tesztelni az első lehetséges képességedet! - fogta meg Merilyn hirtelen Evelyn vállát, aki a váratlan mozdulatra összerezzent.

- Mégpedig mit?

- Főzetkészítést!