- Mit keresel itt ? - kérdezte Connie ahogy meglátta Sahsa-t az "erkélyen". Az "erkély" valójában az étkező teteje volt és a szélén nagy kő kockákkal. ( írói megj.: olyan mint az ova-ban ahol Leviék nézték a csillagokat ) Sahsa az egyik ilyen kövön ült és a csillagokat nézte.
- Nem tudok aludni - valotta be Connie-nak az igazat. - Bertold-ék járnak a fejemben - egészítette ki magát.
Connie arcára egy pillanatig kiült a komolyság. Már ők is tudták mi történt. Addig fagaták Armin-t Historia hol létéről míg a kis szőke kibökte ,hogy meghalt. Azután egy hosszú és gyászos magyarázat következett ,amiközben folyamatosan nyelték a könnyeiket mindannyian.
- És te miért vagy itt ? - kérdezte Sahsa vigyorogva. Hát igen 2 percnél tovább nem tudtak komolyak lenni.
- Én sem tudok aludni - felelte Connie és közben leült a lány melleti kőre. Csak ekkor vette észre ,hogy Sahsan ahogy rajta is a háló ruhája van.
A lábukat lelógatták a falról és tekintetüket a csillagokra emelték. Sahsa elmosolyodott. De ez a mosoly nem olyan volt ,mint a többi. Egy őszintébb ,de keserédes mosoly volt. Tele az élet gyötrelmeival és fájdalmaival. De volt benne valami különlegesen őszinte és boldog.
-Szeretem ezt nézni - mondta nem is Connie-nak inkább az éjszakának.
- Tényleg gyönyörű- ismerte el a kopasz fiú. Sahsa elmosolyodott és lehunyta a szemét. Hagyta ,hogy a szél megsimogassa az arcát.
Connie csak nézte és bele feletkezett a látványába. Sahsa egy őszinte ember volt egy hazug világban. Eleinte probált olyan lenni mint a többiek. Probált elrejteni az akcentusát ,de rájött ,hogy felesleges. Azóta pedig olyan volt amilyen. Se több ,se kevesebb. Connie ezért mérhetetlenül tisztelete. Igen tisztelet ,talán magának se merte bevallani ,de többet érzett Sahsa iránt a tiszteletnél. Kedvelte ebben biztos volt ,de nem tudta érez-e többet. Csak annyit tudott ,amennyit el mert mondani a krumpli imádó lánynak.
- Sahsa - mondta megtörve az éjszaka csendjét. - Örölök ,hogy nem voltunk ott. Féltem volna ,hogy bajod esik - tette meg az őszinte vallomást. Bele se mert gondolni a lány halálába. Abba ,hogy a testét összezúza egy szikla. Már a puszta gondolatba is bele borzongott.
- Connie - mondta Sahsa komolyna ami csak nagyon ritkán történt meg ,hogy ők ketten komolyan beszéljenek.- Én.. Sajnálom a szüleidet.
Sahsa a mondat után az ajkába harapott. Félt a fiú reakciójától ,de úgy érezte , itt az ideje ezt megtennie. Hiszen Connie is telejesn őszintén beszélt vele. Csak ezért merte ő is megtenni. Connie nem akadt ki. Nem volt olyan. Csendesen kifújta a levegőt és a lányra nézett.
- Kérlek ne beszéljünk erről - mondta szomorúan.
- Jó - bólintott a lány ezzel elfogadava a döntését és felállt a kőre amin addig ült.
- Rivaille hadnagy egy mogorva törpe - nevette bele az éjjel mély csendjébe.
- Nem félsz ,hogy meghallja ? - kérdezte Connie a röhögéstől fuldokolva.
-Nem- vágta rá a lány vigyorogva. - Jean-nak meg lópofája van ! - kiáltotta a következő "tényt".
- Nem igaz ! - érkezett a válasz. Ekkor mindketten hátra estek a nevetéstől. Nem tudta komolyak lenni az év legsötétebb napjain sem.
Hi ! ❤
Szerintem ez az a páros akit a szíve mélyén mindenki shippel. Én legalábbis igen. 😋
KÖSZÖNÖM AZ 500 MEGTEKINTÉST ❤❤❤
BẠN ĐANG ĐỌC
A szabadság szárnyain /BEFEJEZETT/
FanfictionVan egy pont mikor egy kezeden meg tudod számolni , hogy hány személy van életben a szereteid közül. Van egy pont amikor már nem tudod kiben bízhatsz. Van egy pont mikor már csak egy dolog visz tovább. A Szabadság Szárnyai. Vannak akiknek ez nem csa...
