A szabadság szárnyain /BEFEJEZETT/

12 Levi x Petra : Nem akarlak bántani

850. Az 57. Felderítőút előtt.

VISSZAEMLÉKEZÉS ! DE RIVETRA FANOKNAK SZERETETEL AJÁNLOM.❤❤
A fejezet alcíme : 1000000 újra írt fejezet

Petra lassan közeledet a pincéhez. Eren kiáltásai hirtelen abba maradtak ezért úgy döntött ellenőrzi a fiút. Amúgy sem tudott aludni. Nyugtalan volt tegnap este óta. Tegnap a hadnagy minden kép beszélni akart vele. Külön nyomatékosította , hogy négy szem közöt.

***

- Tudom , hogy elmondta Jäger-nek Shila titkait - mondta minden köntör falazás nélkül. - Tudom hogy gyűlöli Shila-t Ral. De ehhez nem volt joga....
- De ....
- Nincs de !- kiabált Rivaille - Többé meg ne lássalak Jäger-rel ! Pláne kettesben !

***

Rivaille szavai úgy vízhangoztak a lány fejében ,mint a léptei a néma folyosón.

Belépet a pincébe. Ott pedig hihetetlen látvány fogadta. Shila ott volt Eren mellet. Teljesen nyugodtan ült a rázkódó fiú mellet. Petra elég nyíltan utálta Shila-t nem nagyon tudta tisztelni. Meggondolatlan volt és büszke ,de volt ,amit tisztelt benne. A bátorságát , a hűségét és a hideg vérét ,ami most arra kellet , hogy nyugott maradjon Eren mellet. Nem akarta tovább bámuli őket ezért kiment.

Újra Rivaille szavai kavarták fel a gondolatait. Hirtelen ötletől vezérelve elindult Rivaille szobája felé. Megállt az ajtó előtt. Végig gondolta miért is jött. Megvallani egy érzést amit már milliószor meg akart.
- Hadnagy szerelmes vagyok magába -a gondolta és összeszorult a torka. Fájta a szerelem főleg mert visszonzatlan volt. Néha megérték az átsírt éjszakákk ; amikor a hadnagy kedves volt vele ,mikor rábízta a legfontosabb feladatokat. De máskor kíméletlenül fájt. Amikor éjszakáról éjszakára álomba sírta magát ezt a mondatot suttogva.

- Hadnagy szerelmes vagyok magába - még egyszet bíztatásul elsuttogta ezt a mondtatot magának és kopogot. Nem érkezet válasz. Petra kicsit elszomorodott. Meg akart fordulni ,de hirtelen magán érezte valakinek a tekintetét és a leheletét.
- Petra - szólította meg egy férfi hang. Egy reketes ,de Petra számára édes férfi hang.
- Ha... Hadnagy - dadogta Petra.
- Miért nem alszol ?Baj van ?- kérdezte lágyan Rivaille.
- É... Én
Rivaille közelebb lépet ,de nem olyan közel , hogy meg is érintse.
- Én ... Én csak félek - valotta meg a fél igazságot a lány.
- Menyj aludni ! Pihened kell ,holnap fontos napunk lesz ! - mondta a férfi kedvesen. Petra elindult. Soha sem szált szembe Rivaille akaratával. De akor úgy döntött megteszi.

- Rivaille - szólt a férfi után ,aki már majdnem az ajtó túl oldalán volt. - Ha holnap meg halok......
- Ne mondj ilyet !- vágott a szavába Rivaille.
- De ha meghalok tudnod kell....
- Mit kell tudnom Petra ? - kérdezte indulatosan.
- Szeretlek Rivaille - kiáltotta el magát Petra.
- Kérlek menyj el - mondta Rivalle lehajtott fejjel. Petra odalépett hozzá felemelte az álát. A férfi csak akkor látta meg a szemeit, sírt. Egy pillanattal később pedig az ajkán érezte Petra könny ízű csókját. Finom ,lágy és esetlen csók volt ez. Rivaille ( annak elenére, hogy szerete vagy talán pont ezért ) ellökte.
- Petra könnyörgöm menyj el - kérlelte Rivaille gombóccal a torkában.
- Miért ? - rivalt rá Petra. A hadnagy sose látta ilyen vadnak az előtt.

- Petra én nem akarlak bántani. Nem akarom , hogy bajod essen. Meg akarlak óvni és ez úgy a legegyszerűbb ha először magamtól óvlak meg. Könyörgöm menyj el !

Petra számára csak akkor lett világos mire gondol Rivaille. Ha tovább mennek nem fog tudni dacolni az ösztöneivel, de Petra nem is akart ,hogy dacoljon velük. Rivaille elindult befelé ,de Petra beugrott a fétfi és az ajtó közé.
- Ha meg halok......

Ez volt az a mondat ,ami örökre kimondatlan maradt. Rivaille megcsókolta Petra-t. Esetlenebbül, mint ahogy a lány csókolta őt. Zárt ajtó mögött szavak nélkül valották meg az érzéseiket. Nem is kelletek szavak a szemükben lévő sós könnyek és a verejtéktől áztatott testük mindemt elmondot. Titkokról tűntek el a leplek örökre. Érzelmeket fedtek fel egyetlen szó nélkül. Könnyekkel , nyögésekkel és érintésekkel mondtak el egymásnak mindent. A másik legapróbb jeliből olvasták ki a szavakat.

- Ahhh - nyögte fájdalmasan Petra mikor Rivaille mozogni kezdett benne.
- Abba hagyom ha fáj - mondta védelmezően Rivaille és megsimította a lány combjait.
- Ne ,folytast ! - nyögte lehunyt szemmel Petra.

Az nap éjjel minden titokról lehulott a lepel úgy , hogy két mondat kimondatlan maradt. Az egyiknek sose derült ki a vége míg a másik szavak nélkül lett kimondva.
- Hadnagy szerelmes vagyok magába - ez a valomás mind örökre kimondatlan maradt.

Miután Rivaille elaludt Petra lassan az íróasztalához sétált. Megírta a levelet, amiben minden titkát felfedte. Azt hogy szerelmes , hogy félt a holnaptól és , hogy mit látott jobbnak azután az éjszaka után.
- Hogy írjam alá ? - gondolta a toll végét rágva. Végül " Petera" néven kaparta alá , mert Rivaille mindig így szólította ha kettesben voltak. A sors különös fordulatai pedig úgy hozták , hogy ez a levél Shila Ackerman ruhái között volt ,de ezt a levelet Rivaille sose olvashatta el. Gondoskodtam róla.

Na hi !
Itt az új rész , remélem tetszet.
Ui.: még egy - két dolgot megfogok magyarázni 😉