A szabadság szárnyain /BEFEJEZETT/

21 Levi x Mikasa : Újabb titkok

Amikor Mikasa kinyitotta a szemét Rivaille arca csak miliméterekre volt az övétől és a mindaddig kiismerhetetlen szürke szempár őt nézte.
- Jó reggelt ! - mondta és hátra fordult az ágyon. A takaró alatt körzött párat a válával. A testének minden porcikája zsibadt az előző éjszaka miatt. Rivaille finoman megérintette a szerelme combját erre Mikasa elmosolyodott és visszafordult a férfi felé.
-Meg tudnál úgy csókolni ahogy tegnap este ? - kérdezte és újra elveszett a Hold színű szemekben.

Rivaille még lusta volt válaszolni. Inkább magához húzta és kényeztetni kezdte az ajkait. Ez a csók nem volt olyan földön túli ,mint a tegnap esti ,de jó volt. Lusta volt ,kába és érződött rajta ,hogy mind a ketten most ébredtek. Levegő után kapkodva váltak el és az ösztöneiktől vezérelve újra meg akarták ismételni ,de Rivaille-nak halaszthatatlan mondani valója volt.
- Mikasa - mondta és közben felült az ágyon. - Beszélnünk kell valami nagyon fontosról.
Mikasa a kijeletés után követte Rivaille példáját felült az ágyon és a férfira emelte sötét szemeit.

-Tudnod kell ,hogy miért lettél alhadnagy - jelentette ki Rivaille. Itt mind a ketten mély levegőt vettek. Mikasa azért ,mert félt a választól, Rivaille pedig azért ,mert fel kellet tárnia egy újabb darabot a múltjából. A hadnagy vette egy mély levegőtt majd lassú ütemben kifujta.
-Nyugalom ,menni fog ez - gondolta bíztatva magát.

-Egyáltalán nem a női bájaid miatt. Az igaz ,hogy ugyan azért szerettem beléd ,mint ,ami miat magam mellé vettelek. De -emelete fel két ujjal a lány állat. - nem a melleid miatt kaptad a rangod. Emlékszel arra a napra mikor a nőstény óriás elrabolta Eren-t és együtt harcoltunk ? - kérdezte és mélyen a nő szemébe nézett. Mikasa értette ,hogy Rivaille-nak ez nagyon nehéz ,hiszen (ahogy a lány is) a hadnagy nem volt a szavak embere.
- Igen - felelte Mikasa és megfogta Rivaille kezét.

Azt a napot mind a ketten az emlékezetükbe vésték egy teljes életre. Akkor találkoztak először. Amiat a harc miatt szerettek egymásba. Mikasa akkor láta először többnek Rivaille-t ,mint az emberiség legerősebb katonája. Rivaille pedig akkor látta először harcolni a fekete farkast. Akkor menthetetlenül egymásba szerettek ,mert úgy érezték tükör előtt állnak. Olyan volt ,mintha ismerték volna a másikat anélkül ,hogy valaha beszéltek volna. Egyetlen pillanat alatt megismerték a másikat. Pár pillantás elég volt nekik tudni a másik legelrejtetebb gondolatait és némán kiadott parancsait. Akkor és ott menthetetlenül egymásba szerettek.
-Azon a napon - folytatta Rivaille megtörve a kínos csendet. - Megértettem miről beszélt Erwin. Megértettem mit jelent önmagamat látni egy ismeretlenben és megértettem ,hogy hogyan válasszam ki a saját kiképzettemet. Akkor meglátam benned a régi önmagamat. Azta Rivaille-t aki csak a barátai miatt élt. De te jobb voltál nálam - Mikasa a kijeletés hallatá halványan elpirult. - Jobb voltál ,mert  elragadtak az érzéseid ahogy engem ,de képes voltál hideg fejjel gondolkozni. Ezért rengeteg mindenben megfeleltél az alhadnagyi pozícióra. Később megtudtam,hogy teknikailag is alkalmas vagy a feladatra. De - Rivaille itt mély levegőt vett.

- De van valami amit nem tudsz. Ki akarlak képezni és nem csak arra ,hogy egyszer hadnagy légy. Arra amire engem is kiképzett Erwin és arra is amit csak én tudok átadni neked. Arra...- itt újra mély levegőt vett. Nehéz volt beszélnie az érzéseiről ,de tudta ,hogy őszintének kell lennie Mikasa-val. - Arra ,hogy jó vezér legyél. Arra ,hogy szemrebbnés nélkül a halálba küld azokat ,akiket szeretsz ,ha ezzel megmenthetsz rengeteg embert - Mikasa megütközve tekintett a vele szemben ülő férfira. - Tudom ,hogy nehéz - felelte Rivaille a pillantásából kiolvasva a kérdését és az érzeseit.- Nekem is nehéz volt. De csak egy cél lebegjen a szemed előtt. Lehet hogy megöltél 10 embert ,de ezzel megmentetél ezret. Igazából ez a legnehezebb része. Áldozatott hozni. Nem csak fizikai, lelki erő is kell hozzá. Az emberiség következő megmentőjét látom benned.

Ahogy Rivaille befejezte beállt a csönd. Mind a ketten hallgattak. Nem tudtak mit mondani.
- Rivaille - szólalt meg hirtelen Mikasa. - Te mire akarsz megtanítani ? - tette fel az amúgy teljesen logikus kérdést.
- Meg taníthatlak úgy harcolni ahogy tudok. De persze csak akkor ha akarod kölyök - tette hozzá gyorsan.
- Jó lenne -felelte Mikasa. - De szeretnék kérni valamit - suttogta és óvatos csókot lehelt Rivaille ajkaira.

- Ne keverjük a köteleségeinket az érzéseinkkel - mondta miután elváltak az ajkaik és a szekrényéhez lépett ,hogy felöltözzön.
- Tehát ha jól értem -kezte Rivaille és közben felült. A két karjával körbe fonta a lábát. - Én oda kint neked hadnagy vagyok te nekem pedig alhadnagy ? - kérdezte öntelt vigyorral.
- Igen - felelte Mikasa.

Be akarta bizonyítani mindenkinek ( de talán legfőképp saját magának ) ,hogy alkalmas a feladatra és nem azért lett alhadnagy ,mert összefeküdt Rivaille-jal. Ahogy a hadnagyra pillantott eszébe jutott milyen nehéz lehetett erről beszélni. Őszinte csodálatott és mély tiszteletet érzett a férfi iránt és nem csak ezért. Tudta ,hogy ez a tisztelet kölcsönös és ,hogy amit Rivaille mondott az az őszinte véleménye és tudott még valamit. Rivaille valójában egy nagyon kedves ,figyelmes ember amit a közönyöség maszkja alá rejt. Mikasa tudta ,hogy ez szükséges ,mert a kedvese katona és vezető. De örült ,hogy előtte levette az álarcát.

A fekete farkas elmosolyodott és megfordult. Ott állt vele szemben Rivaille és finoman a hajába csókolt.
-Este nálam alszol ? -kérdezte és kitürt egy kósza tincset a szeméből.
- Igen - felelte Mikasa. Nem akart még kimenni. Még egy kicsit maradni akart. Élvezni Rivaille csókjait, az ölelését ,az érintéseit és azt ,hogy szereti. De nem mardhattak, menniük kellet. Kézen fogva mentek az étkező felé és az ujjaik csak az ajtó előtt váltak szét. De még utána is vissza vágytak a másik selyem finom érintésére.

KÖSZÖNÖM A 600 MEGTEKINTÉST ❤❤❤❤❤❤❤❤❤