A szabadság szárnyain /BEFEJEZETT/

33 Levi x Mikasa : A levél érkezése

Rivaille az irodájában ült és a papírmunkát intézte. Egyedül volt a hatlamas épületben. A hadnagy helyet Mikasa tartotta az edzést , hogy a férfi utolérje magát az egyre csak halogatott papírmunkával. Rivaille , hogy egy kicsit pihenjen hátra dölt a székén és lehunyta a szemét. Nem szokott sokat aludni ,de akkor különösen fáradt volt.

Nem is tudta miért ,de a gondolatai Shila-ra terelődtek és arra a napra mikor a lány elmondta neki , hogy shifter. Rivaille nagyon meghökkent és egy kicsit csalódott is volt , mert a huga csak akkor fedte fel a képeségét mikor Eren a Felderítő Egységhez került. Bár abban igaza volt ,hogy talán nem hitt volna neki , ha korábban mondja el ,de a férfit akkor is mellbe vágta ,ez a nem kis titok. Ez volt az egyik dolog ,ami miat szakadék volt köztük. A másik egy sokkal régebbi és sokkal fájdalmasabb dolog volt. Valami ami miatt mind ketten könnyekt hullatak. Rivaille keze ökölbe szorult a gondolattól ,hogy mitt tett a hugával.

-Uram - lépett be Sahsa a hadnagy iridájába.
- Mi az Braus ? -nyitotta ki a szemét a férfi.
- Egy bizonyos Iko hadnagy van itt a Katonai Rendőrségtől....
Rivaille csendre intette Sahsa-t és a szemébe nézett.
- Engedje be ! - utasította a lányt. - És szoljon Mi.. az alhadnagynak , hogy főzön egy teát.
- Igen uram ! - felelte Sahsa és szalutált. Rivaille hátra dölt a széken és lassan kifújta a levegőt. Ahogy megmozdult a vállán a kötés kicsit felsziszent.

Összeszorította az ajkait és felnézett ,mert az ajtó kinyílt.
- Üdvözlöm Ackerman hadnagy ! -lépett be egy kecskeszakállas férfi. A haja világos barna volt , a szemei sötétek , a Katonai Rendőrség egyenruháját viselte. Egy pillanatra farkas szemet néztek Rivaille-al.
- Üdvözlöm Iko hadnagy ! - morogta ridegen a felesleges udvariaságot a Felderítő Egység hadnagya. Nem tetszett neki a a baran hajú férfi. A szemeiben csillogott valami sötét , ,ami miatt Rivaille hátsó szándékot sejtett. A mosolyát pedig még az ördög is megirigyelte volna. Rivaille felállt és kezet fogott Iko-val. Mélyen a szemébe nézett , az ő tekintette tiszta volt. Egyenes , gerinces és tiszta ragyogással nézett a sötét szempárba , Iko szemeibe.
- Esetleg üljünk le - javasolta Rivaille és a kanapék felé mutatott. Leült, Iko pedig követte.

A levegőben szinte tapintható volt a kettejük közti feszültség. Nem számítot , hogy Iko mit tett vagy mondott. Nem társalogni jött és ezt Rivaille is nagyon jól tudta. Mikor a hangulat egy kicsit csillapodott , mintha valami rossz omen lett volna , belépett Mikasa. A fekete farkas lábai földbe gyökereztek ,ahogy meglátta Iko-t. Remegő térdekkel ment oda a két férfihoz. A kezei úgy reszketek , hogy majdnem kiöntötte a drága , fekete teát. Nem nézett Iko-ra , nem mert ránézni ,de tudta , hogy a férfi felismerte.

- Köszönöm Ackerman - mondta Rivaille távolság tartóan. Mikasa ránézett a kedvesére és a hadnagyának sikerült megnyugtatnia csupán csak azzal , hogy bele nézett a szemébe. Nem érinthette meg és nem mondhatott semmit ,de Mikasa képes volt olvasni a pillantásában , ahogy Rivaille is képes volt olvasni a nő minden egyes tettében és mozdulatában. Csak nézték egymást és Mikasa remegése alább maradt. Az alhadnagy szalutált a fekete haju férfi pedig intett , hogy elmehet. A lány kiment az ajtón , Rivaille pedig utána révedt.
- Csinos kislány - mondta Iko és a kezébe vette a teás bögrét. - Irigyellek Rivaille , hogy sikerült leakasztanod egy ilyen szépséget - folytatta a Katonai Rendőrség hadnagya és a bele ivott a teájába.
-Ő csak a beosztottam - morogta Rivaille válasz gyanánt és magában gyönyörű szavakakla illete Iko anyját. A hadnagy szemében valami olyasmi volt , hogy " na persze",de nem nagyon volt idejük a személyeskedésre.

-Egy levelet hoztam - tért a tárgyra a barna hajú , mikor beállt a kínos csönd. Rivaille felemelte a fejét és Iko-ra nézett. - Csak a shifterek miatt van szükség a formaságokra......

Az ajtó ekkor kivágódott és Mikasa lépett be rajta lélek szakadva.
- Hadnagy - jelenet meg a szobában a nő reszkető alakja.
- Megbocsát ? -kérdezte a szintén felesleges formaságot Rivaille , hiszen már felállt , nem is sejtete , hogy milyen nagy hibát követett el ezzel. Kimentek Mikasa-val és becsukták magul után az ajtót.
- Az a férfi... A hadnagy - kezdte Mikasa dadogva. Össze-vissza beszélt , nem tudta összeszedni a gondolatait a félelmtől. Zihált , a melkasa őrült tempóban emlekedet majd süllyedt.
- Ő.. A hadnagy...Iko.. Ő látott engem - mondta végül. Reszketett ahogy felidékzte a tegnap éjszakát és az utasítás utolsó sorait.
- Mikasa , nyugodj meg !-tette kedvesen a párja vállára a kezét Rivaille és megfogta a lány arcát ezzel kényszerítve őt , hogy ránézzen. Egymás szemébe néztek és Mikasa remegése megint csillapodott.
-Nem bánthat ! Nem engedem , hogy bántoson! -mondta és homlokon csókolta a szerelmét.
- Én nem is magam miatt agódok - motyogta Mikasa.
- Minket sem bánthat , nem árthat nekünk - mondta Rivaille és homlokát a lányénak döntötte. - Menyj ! - mondta neki. Mikasa bólintott és eltűnt a folyosón. Rivaille pár másodpercig révedt utána majd megfordult és visszament az irdójába.

- Elnézését kérem ! - morogta Iko-nak , majd egy húzásra megitta a teáját. Szokatlanul édesnek érezte , bár ekkor még nen törődött ezzel az aprósággal.
- Semmi probléma - mosolygott Iko. Rivaille ebben a mosolyban hátsó szándékeot sejtett és a hideg is kirázta , nem hitte , hogy van az undorítónak ilyen árnyalata is.
-Mennem kell - nézett az órájára Iko. -Nem sokára úgy is találkozunk - mutatott a levélre. Rivaille némán bólintott ,majd kezet fogtak és Iko elment. A hadnagy pedig a levélre nézett. Kibontotta és gyorsan végig futotta a sorokat.