A szabadság szárnyain /BEFEJEZETT/

Epilógus

857 október 20.

Lassan már öt év telt el Shila halála óta. Az évforduló közelettével Eren egyre keserűbb lett ,ahogy mindig. Nem tudott otthon maradni kettesben Rin-el. A kisfiú minden születésnapját Mikasa-ékkal töltötték és ennek egyszerű oka volt. Eren nem tudott másra gondolni ilyenkor ,mint Shila-ra.

Nem látta a holtteste. Mikasa nem engedte neki ,hisz még őt is a sírás folytogatta és nem akarta ,hogy Eren még jobban összetörjön. Rivaille-nak sem engedte. Így is fájt a hadnagynak eléggé ,nem volt szüksége az elvérzett test szív facsaró látványára. Mikasa volt az egyetlen az egységből ,aki látta. De neki is sok rémálmot hozott a lány üveges szeme és a vértől és portól mocskos fehér haja. Mikasa valahól óvni akarta az öcsjét és (akor még) vőlegényét ettől a fájdalomtól. Ezért égette el ő a testet.

***

Eren és Rin lassan közeledtek Shingosina felé. Eren arcán egy apró keserű mosoly ült. Mindig így nézte a várost. Boldogan ,de még is szomorúan. Ahogy nézte az ismerűs utcákat összeszorult a szíve. Emlékek mozogtak benne. Boldog és fájdalmas emlékek. Egy régi ,nagyon régi élet emlékei. Úgy érezte ,mintha egy emberöltővel korábban lett volna. Tényleg olyan volt számára a gyerekkora ,mintha egy másik életben lett volna. Mintha egy szép álom lett volna ,mielőtt fel kellet nőnie ,túl hamar ,túl nagy fájdalmak árán.

- Apa -szólalt meg hirtelen Rin kirántva Eren-t nyugtalan gondolatai közül.- Mindjárt oda érünk - révedt ki az ablakon a baran hajú gyerek.
- Igen -borzolta össze az apja a tincseit ,amire Rin felkacagott. Vidám és gyermeki nevetés volt ez ,ami felmelegítette Eren jégszívét.

Eren tovább fürkészte a fiát. Egész lénye olyan volt ,akár az apjáé. Az arcának minden vonása ,olyan volt ,mint Eren-nek gyerekkorában. Haja barna volt ,szinte teljesen csak egyetlen tincs volt fehér külsőre ezt az egy dolgot örökölte az anyjától. Szemei is ugyan azok a szépséges ,smaragdok volta ,mint Eren-é. Egyetlen dologban külömbözött a szemük. A pillantásuk volt más. Eren szeme megtört volt és jóval kevesebb és halványabb fényekkel teli. Míg Rin tekintetében gyermeki öröm és kíváncsiság uralkodott. Nem csak külsőre volta az apja ,hanem természetre is ,de itt már jobban meglátszott ,hogy Shila gyerek is. Hisz természetének egy részét az anyjától örökölte. Kedves volt ,de nem túl közvetlen soha. Nem volt olyan heves és lobbanékony ,mint az apja. Nyugodtabb volt és megfontoltabb ,de még is elvitték néha a heves érzelmek ,amit mind a két szülőjétől örökölt az az erő volt. A hihetetlen fizikai erő és ,hogy sose volt hajlandó feladni. Mindig az árral szemeben úszott és mindig úgy küzdött mintha élet-halál harcot vívna. Ebben hasonlított a legjobban az anyjára.

A kocsi lassan ért ki a városból. Az Ackerman házaspár Shingosina körzetben lakott ,de egy kicsit távolabb a várostól. Otthonuk a dombok között terült el. Nem volt a semmi közepén ,hisz Armin-ék is a közelben laktak ,de nem volt olyan sűrűm lakott ,mint maga a város. Kellemes és szép hely volt ,olyan ,mint ahol Mikasa élt kis korában. A házuk nagy volt és tágas. Emlettel ,vízvezettékkel ,olajtűzhelyjel és igen modernek számítot.

- Megjöttünk ! -kiabált hátra a kocsis ,amire Eren pénzt vette elő és fizetett. Rin közben kipattan a kocsiból és Anna-hoz rohant ,aki a ház előtt várta őket.
- Rin - borulta a nyakába a fekete hajú kislány. Szinte tökéletes tükörképe volt Mikasa-nak ,de kék szemeit az apjától örökölta , a gyönyörű acélos szemeket.
- Szervusz ! -köszönt Eren a nővérének.
- Szia ! - mosolygott rá kedvesen Mikasa a karjában a kicsi Nick-kel majd átölelte Eren-t. A két gyerek eközben csacsogni kezdett a szülők számára érthetetlnül gyorsan és össze-vissza. A szüleik csak rájuk mosolyogtak és beindukta oldalukon a két csacsogó gyerekkel. Bent Mikasa helyjel kínálta őket ,amit Eren el is fogadott.
- Anya -szólt Anna Mikasa-nak ,amire a feket hajú nő felnézett. - Felmehetünk Rin-nel játszani ? -mutatott az emelet felé.
- Persze menyjetek ,de vigyázztaok egymásra -mondta Mikasa , az arcát egy boldog mosoly díszítette. Egy édesanya mosolya.