Halálos Jóslatok

4. Fejezet

Reggel korábban keltem, mint Tommy, így óvatosan bújtam ki karjaiból, nehogy véletlenül felkeltsem. Összeszedtem az aznapra kigondolt ruháimat és bevonultam a fürdőbe, hogy reggeli teendőimet is elvégezhessem. Már majdnem készen álltam és néztem magam a tükörben, amikor rá kellett jönnöm, hogy valamiért másmilyennek tűnök. Még csak nem is hasonlítottam a tegnapi önmagamra. A szemeim valamiért sokkal sötétebb árnyalatot vettek fel, most egészen feketének hatottak az amúgy barna íriszeim.

-Mi történt veled? – tettem fel a kérdést tükörképemnek. – Én nem ilyen vagyok.

Percekig még álltam és farkasszemet néztem másik énemmel, amikor egy bátortalan kopogást hallottam az ajtóból.

-Cathy, bent vagy? – hallottam meg Tommy hangját.

-Igen – hangom valamiért furának hatott. Egy torokköszörülés után újra megszólaltam. – De egy pillanat és megyek.

-Nem kell sietned, addig megyek, csinálok valami reggelit – azzal hallottam lépteit távolodni.

Még álltam bent pár percig, aztán viszont meguntam, hogy a tükörképem továbbra is másképp néz ki, mint amilyen én vagyok. Majdnem rá is vágtam, hogy rendbe jöjjön, de végül a saját testi épségem miatt nem tettem meg.

A fürdőből kilépve finom illatok fogadtak, mintha Tommy már az ebédnek állt volna, nem is csak a reggelinek, így utam azonnal a konyhába vezetett. Legjobb barátom úgy állt a tűzhely előtt, mint egy igazi szakács. Mint egy férj. Épp palacsintát sütött. Mögé osontam és átöleltem a derekát, mire majdnem eldobta a kezéből a palacsintasütőt. Fejemet a hátába fúrtam és belekuncogtam. Vicces volt ilyen reakciókat kiváltani belőle.

-Finom illata van – suttogtam a hátába.

-Remélem ízleni is fog akkor – nevetett fel halkan. – Tudtommal imádod a palacsintát.

-Jól tudod. Reggeli után lerajzolod a pasast? – váltottam komolyabbra.

-Igen, de rendesen reggelizz meg – fordult felém, még mindig az ölelésemet élvezve.

-Rendben – azzal már az aztálnál ültem és türelmesen vártam, hogy elém legyen pakolva a reggelim.

Tommy mindkettőnknek kirakta tányérra a palacsintákat, a sajátjára vajat, az enyémre pedig juhar szirupot csorgatott. Nem is emlékeztem, mikor ettem utoljára olyan finom palacsintát. Talán akkor, amikor apa még élt. A fiúk nagyon értenek hozzá, hogy jól legyen megsütve. Reggeli után Tommy fogott egy vázlatfüzetet, amit a szobámból hozott ki.

-Nem is tudtam, hogy nekem van ilyenem – bámultam a füzetre teljesen döbbenten.

-Mert nem a tiéd, hanem az enyém – nevetett fel barátom. – Egyszer itt felejtettem, és azóta itt volt. Na akkor, mesélj, hogy néz ki az emberünk.

Elmondtam neki mindent, amit láttam a pasasból, ő pedig rajzolt. Szemek, orr, ajkak, arccsont és áll. Minden vonással egyre élethűbb lett az egész. Végül már olyan valósághű volt, hogy ha színes lett volna, széttéptem volna a papírt. Egy rendőrségi fantomkép készítő se csinálhatta volna meg jobban.

-Ilyen volt? – kérdezte Tommy, amikor teljesen kész volt a rajzzal.

-Igen, tökéletesen így nézett ki – bámultam a képet. – Most már csak meg kell találjuk, hogy megkaphassa a méltó büntetését.

Hangom mélyebb lett, kezdtem egyre idegesebb lenni. Tommy is észre vette ezt, arrébb is húzódott tőlem.

-Cathy, ne csináld ezt. Nagyon ijesztő vagy.

-Sajnálom. Azt hiszem kimegyek egy kicsit levegőzni - azzal felálltam az asztaltól és kimentem az erkélyre.

Kellemes volt az idő, bár kissé hűvös, lévén, hogy január volt, de én kint álltam egy pólóban és egy melegítő nadrágban. Csak néztem az alattam elterülő utcát, ahol alig jártak emberek. Nem igazán fogott meg különösebben senki se, addig a pillanatig, amíg meg nem láttam egy férfi alkatú alakot kapucnival a fején. Ideges volt, látszott rajta, ahogyan félve, szinte paranoiásan folyamatosan körbe néz. És nem csak körbe, mindenfelé nézett, még fel is, így valószínűleg észrevette, hogy áll valaki az erkélyen. Vagyis én. Ekkor hirtelen fájdalom hasított a fejembe, képek zúdultak rám, és kezdtem félni magamtól. A férfi lent ugyanis a gyanúsítottunk volt, a látomásomban pedig... Berohantam a lakásba Tommy-hoz, hogy elmondhassam neki is, mit láttam.

-Tommy! Láttam... Meg fog... Gyilkos... Én voltam... - egy értelemes mondat se hagyta el a számat, láttam rajta, hogy semmit nem értett mondandómból.

-Ezt most még egyszer kérem. Ezúttal kerek és egész mondatokban.

-Anya gyilkosa meg fog halni. Én fogom megölni.

Sziasztok! Meghoztam Cathy-ék történetének következő fejezetét! Remélem ti is annyira izgultok, mint én. Jó olvasást!