Halálos Jóslatok

10. Fejezet

Másnap reggel teljesen elgémberedve keltem fel a szememet kiégető napfényre. Kinyitottam szememet, de azonnal meg is bántam, így inkább visszacsuktam. Sokáig még így feküdtem, amikor megéreztem, hogy mellettem megmozdult Tommy.

-Ah, a karom – dörmögte álmosan. – Cat, kérlek szállj le róla, már nem érzem.

Teljesítettem kérését, így ő óvatosan át tudta mozgatni elzsibbadt kezét.

-Ezek szerint te is ébren vagy – hallottam egy halk kuncogást felőle.

-Igen, a nap nem hagyott aludni – mosolyodtam el én is.

-Engem meg te.

Nem válaszoltam semmit, úgy éreztem egyáltalán nincs szükség rá. Csak kimásztam az ágyból, az ablakhoz sétáltam és elhúztam a sötétítőt. Amikor azonban visszafordultam az ágyhoz, minden tervem romba dőlt. VALAKI elfoglalta az egész matracot, nekem egy centi helyet se hagyva. Dühösen szusszantottam egyet, és inkább előkerestem valami tiszta ruhát, hogy zuhanyzás után végre átöltözhessek.

-Mire végzek a fürdőben, kelj fel! – parancsoltam rá az ágyamban terpeszkedő fiúra, majd elhagytam a szobát.

A lakásban csend uralkodott, gondoltam Mary még alszik, így a fürdőszoba felé vezető utat a lehető leghalkabban tettem meg. Amint mögöttem bezárult az ajtó, levetkőztem és beálltam a zuhany alá. Viszonylag meleg vizet engedtem magamra, és egy ideig csak áztattam egész lényemet. Gondolkodtam. Leginkább a tegnapi beszélgetésünkön Tommy-val. Kellett egy módot találnom rá, hogy valaki más vegye el a pasas életét.

-Még mindig nem tudom a fickó nevét – gondolkoztam hangosan. – Kellene neki valami név... Hmm... Valami, ami könnyen megjegyezhető és rövid.

Miközben a megfelelő nevet kerestem, végeztem a zuhanyzással, és már a tükör előtt álltam. Nem szeretett volna megszállni az ihlet, ugyanis semmi pénzért se akart semmi jó eszembe jutni.

-Nevek... Nevek... Ah, mi lenne jó? – futtattam át ujjaimat hajamon. – Jo. Legyen Jo.

Nem volt egy ötletes név, de lényegében ez volt az egyetlen, ami egyáltalán eszembe jutott.

-Cathy, meddig leszel még bent? – hallottam meg Tommy hangját kintről.

-Megyek, egy pillanat.

Két perccel később teljesen felöltözve adtam át a fürdőt legjobb barátomnak. Még hajamat törölgetve csoszogtam vissza a szobámba, ahol kellemes meglepetés ért. Tommy beágyazott és a sötétítőket is kihúzta, így rend és világosság honolt bent.

~~~~~~~

Több, mint egy hét telt el, mióta legutoljára láttam Jo-t, szinte már meg is felejtkeztem róla. Tommy mindig távol tartott a témától, és ha egyszer is megpróbáltam szóba hozni, egyszerűen meg se hallotta a mondandómat, így egyszerűen két nap után már szóba se hoztam. Még az iskolába is be sikerült rángatnia a múlt hét végére. Nem volt sok értelme, de Mary egyetlen kérése az volt, hogy néha menjek be én is. Így hát kérésének eleget téve, heti kétszer látogattam az órákat, a többi napról meg Tommy hozta a tanulni valót.

-Mi volt ma? – kérdeztem már megszokásból, amikor Tommy belépett lakásuk ajtaján.

Igen, az övékén. Vagyis most már az enyém is volt, mert átköltöztem hozzájuk, hogy legyen társaságom. Elég nehezen sikerült rávenniük, hogy belemenjek az ötletbe, de végül több órányi beszélgetés és érvelés után elfogadtam az ajánlatot.

-Dolgozat – jött a válasz. Na igen, pont ezért nem mentem be. – Amit neked is meg kellett volna írnod.

-Majd máskor.

-Mikor máskor? Ez már a harmadik dolgozat, amit ellógtál. Egy héten belül.

-Majd megírom, amikor megtanultam az anyagot.

-Rajtad nem lehet segíteni.

Csak elmosolyodtam a kijelentésén. Erre nem kellett semmit se válaszoljak. A csengő hangját hallottam, és mivel én voltam legközelebb az ajtóhoz, kinyitottam. Bár ne tettem volna. Éles fájdalom hasított a fejembe, és képek ezrei szaladtak el lelki szemeim előtt. Jo állt kint. Én pedig megtaláltam a megoldást a napok óta keresett kérdésre.

-Te... - sziszegte fogai között. – Végre megtaláltalak, te kis ribanc!

Saját magát fogja megölni!

Sziasztok! Te jó ég, de sokáig tartott mire sikerült ezt a fejezetet meghoznom nektek. De itt vagyok érettségi előtt, úgyhogy most nagyon sok időt elvesz a tanulás. Remélem tetszik továbbra is, és várjátok a folytatást. ^.^